A terzina a Commedia versformája volt, amelynek főbb jellemzői a hármasrím, a jambikus időmérték, a meghatározott szótagszám. Elizeus történetének újrameséléséhez alkalmasnak találtam ezt a formát, de ahogy élesebb szemű olvasóim azonnal látni fogják: az időmérték követelményének nem tettem eleget. Mentségemre szolgáljon, hogy Dante kiváló fordítói is megbontották a terzina szabályait: Nádasdy a rímeket hagyta el, Babits időnként a jambikus ritmust. Nem mérem magam hozzájuk, Dante mesterhez különösen nem, részemről a jambusokról való lemondás talán csak a tanonc tiszteletlensége a techné iránt. Az ok az eredményhez hasonlóan prózai: nem tudtam elbocsátani egy-egy kedves képet, gondolatot, szót, tipológiát, és úgy gondoltam, a modernitásban ezt már talán megtehetem. A rímhez és a szótagszámhoz viszont mereven ragaszkodtam. De leginkább ahhoz, hogy hű legyek a bibliai Elizeushoz, akiről most mesélni akarok.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
Tartalom a forma ellen – újabb válaszcikk született az egyházak közös nyilatkozatára
Úgy látszik, éppen az adventi időszakban robbant az az időzített bomba, amit az LMBTQ-témák tisztázatlansága helyezett el a nagyobb egyházakban. A gyújtózsinór a Novemberi állásfoglalás és az egyházak közös megszólalása volt. A Felszabtér ellennyilatkozata után a Kovász Közösség honlapján is megjelent egy válaszcikk a tizennégy magyarországi felekezet házasságról, családról és emberi méltóságról szóló december 9-i közös nyilatkozatára. A válaszcikk szerzői: Laborczi Dóra, Nagy Károly Zsolt, Mikó-Prém Alexandra, Radvánszki Péter és Tarcsay Tibor. A cikk címével (Az emberi méltóság alapja nem a házasság) maradéktalanul egyetértek, másokkal együtt én is ezt kifogásoltam a közös nyilatkozatban, a cikk tartalmát azonban őszintén szólva még értelmeznem is nehéz volt, annyira sok dolog gabalyodik benne össze egymással.
Az emberi méltóság védelmében?
A Felszabtér blogon Zsidó, keresztény és humanista állásfoglalás a 14 úgynevezett „bevett egyház” kirekesztő nyilatkozata ellen címmel adtak ki egy ellennyilatkozatot. Az aláírók tiltakoznak az egyházak nyilatkozata ellen, és hitet tesznek a szeretet és az emberi méltóság védelme mellett. „Mi, hívők, nem hívők és ateisták, azért szólalunk meg, mert rendkívül fontosnak tartjuk az embertársaink mellett való kiállást, különösen ebben a hazában, ahol a különféle kisebbségi csoportok sorra válnak támadások célpontjaivá.” A nyilatkozat az egyházak közös megszólalását politikai keretbe helyezi: „Miközben a téves megfogalmazás a kormány által egyre intenzívebben támadott LMBTQ-közösség tagjaitól, valamint a szivárványcsaládoktól akarja célzatosan elvitatni emberi méltóságukat, egyúttal megkérdőjelezi az egyedülálló vagy éppen elmagányosodott emberek, az egyszülős és az örökbefogadó családok, az élettársi kapcsolatban élők, sőt még a cölibátusban élő papok, szerzetesek és apácák emberi jogait is.”
Házasság, család, emberi méltóság – jó ez a nyilatkozat?
„Lassan, de biztosan körvonalazódik a botrány” – írja Niedermüller Péter saját Facebook oldalán. A körvonalazódó botrány oka egy nyilatkozat: „Néhány nappal ezelőtt 14 vallási közösség vezetője ünnepélyes nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy ’a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg’, és ezt a kijelentést kiegészítette azzal, hogy megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.” A nyilatkozatról a 444-en Urfi Péter ezt írja: „Nem sokszor fordulhatott elő a magyar történelemben, hogy 14 vallási közösség fogalmazzon meg közös üzenetet.” Majd hozzáteszi: „ez a nyilatkozat nem vallásaink bensőséges ünnepeiről szól, hanem a politikáról”. Valóban így lenne?
Utolsókból elsők
Maréknyi galambtrágya öt ezüst,
ennyit adtak érte Samáriában,
de egy szamárfej nyolcvanba került;
nem volt a várban sem liszt, sem árpa,
még a köveken napozó gekkónak,
sem volt megfizethető az ára.
Vézna asszonyból tört fel a sóhaj:
„Ó, ha tudtam volna, hogy becsap engem!
bolond vagyok, tudnom kellett volna!”

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK