Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Szavak és szimbólumok elkárhozása

2021. július 8. | , , , | 19 Hozzászólások

Nemcsak az emberek, de az emberek kommunikációra használt jelei is el tudnak kárhozni. Ez akkor történik, amikor a jel elveszíti önmagával való kapcsolatát, léte eredeti értelmét, és egészen mást kezd szimbolizálni, mint amit eredendően jelentett. Így lett a „népi demokrácia” szóösszetétel a demokrácia ellentéte; így lett a Pravda (Igazság) a hazugság szimbóluma; így lett a Népszabadság egy egész nemzedék számára a nép által vívott szabadságharc eltiprásának a jelképe (a Népszabadságról még Esterházy Péter is azt írta a kilencvenes évek közepén: „már csak a nevét utálom”); így lett a „felszabadítás” az elnyomás szava; így lett a „baráti” a tankokkal kikényszerített szövetség jelzője, a „rothadó” kapitalizmus a prosperáló Nyugaté, a „reform” pedig a brutális gazdasági megszorításoké.

bővebben

Mesterséges intelligencia: szörnyet készítünk?

2021. július 1. | , , | 3 Hozzászólások

A Különvélemény 21. epizódjában Tilesch György és Omar Hatamleh Mesterség és Intelligencia (Libri, 2021) c. könyvéről beszélgetünk (angol kiadás: Between Brains). Mi egyáltalán a mesterséges intelligencia (MI)? Áldás vagy átok? Vajon elérte már az MI az emberi intelligencia szintjét? Lesz szuperintelligencia? Elképzelhető, hogy hamarosan elveszítjük felette az irányítást? Szükséges az önvédelem? Milyen módon védekezhetünk? Mit tehetnek az államok? Miért szükséges az etika szempontjainak bevonása a fejlesztésekbe, és reális egyáltalán ez? Tényleg a huszonnegyedik órában vagyunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerülnek elő ebben az epizódban.

bővebben

Dömping

2021. június 30. | , | 14 Hozzászólások

Gyerekkoromban voltak kifejezetten kommunista – vagy ahogy akkoriban mondtuk: szocialista – ünnepek. Ilyen volt április 4-e, a felszabadulás ünnepe, május 1-je, a munka ünnepe, november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, március 21-e, a Tanácsköztársaság ünnepe, és bár igyekeztek bevörösíteni a hagyományos ünnepeket is (augusztus 20-a például Szent István ünnepéből az Alkotmány ünnepe, március 15-e pedig március 21-ével és április 4-ével összevonva a Tavaszi Ifjúsági Napok lettek), de az ünnepeknek valahogy véges volt a száma. Letudtuk őket, majd továbbléptünk. Tudtuk, hogy az igazán fontos ünnepek azok, amelyekben vagy a piros-fehér-zöld színek dominálnak, vagy a keresztény hit valamelyik misztériuma. Amikor a szocializmusnak hirtelen vége lett, a szocialista műünnepek egyik napról a másikra úgy tűntek el, hogy nyomuk sem igen maradt.

bővebben

Mit kaptam G. K. Chestertontól?

2021. június 28. | , , , , | 0 Hozzászólások

Szokásos éves életrajzi előadásom témája idén G. K. Chesterton volt. Az angol író, esszéíró és publicista kapcsán C. S. Lewis még ateista időszakát jellemezve mondta: „Chestertont jobban szerettem, mint az összes többi modern írót együttvéve; leszámítva persze a kereszténységét.” Aztán megszerette a kereszténységét is. Chesterton nekem is régi nagy kedvencem, de én kezdettől a kereszténysége miatt is szerettem őt, noha ő katolikus volt és mély ellenszenvvel viseltetett a kálvinizmus iránt, én pedig protestáns vagyok és meggyőződéses kálvinista. Még azt sem mondanám, hogy szeretem őt, „leszámítva a katolicizmusát”, mert az a katolicizmus, amit ő képvisel, egyáltalán nem áll távol tőlem, csak én annak értékeit a kálvinizmusban találom meg. Az életrajzi előadásban három területet emelik ki Chesterton életművéből, amelyek a mi korunkban is érvényesek, sőt, prófétaiak.

bővebben

Az elválasztásról

2021. június 24. | , , , | 7 Hozzászólások

„Love unites” – ez állt Mats Hummels német játékos szivárványos pólóján, amit néhány napja egy sajtótájékoztatón erkölcsi hitvallásként vett magára. Számomra most ebben nem is az az érdekes, hogy egy focista vajon miért tartja fontosnak, hogy a homoszexualitás elfogadását népszerűsítse, és még csak nem is a szlogen igazságtartalma érdekel, hogy ebben az esetben vajon tényleg a szeretet egyesítő erejéről van-e szó, sőt, hogy vajon helyes-e szeretetnek nevezni azt, amire Hummels gondol. Inkább azért hozom fel a dolgot, mert rávilágít kultúránk egyik furcsa előítéletére. Arra, hogy valami különös okból úgy gondoljuk, hogy ami egyesít, az jó, ami elválaszt, az viszont rossz. De ez egyáltalán nem magától értetődő. Ezzel az erővel akár azt is állíthatnánk, hogy ami függőleges, az jó, ami vízszintes, az viszont rossz. Holott például az aszfaltra festett záróvonal vízszintesen jó, a villanypózna pedig függőlegesen, az ember esetében pedig nappal inkább a függőleges helyzet a jobb, éjszaka viszont a vízszintes.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK