Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Társadalom

NEXT: Ébredés a kulturális amnéziából

2026. január 28. | , , , , | 0 Hozzászólások

A kereszténység a kultúrára gyakorol hatást, a kultúra a kereszténységre. Mindig részei vagyunk egy nagyobb történetnek, ami azt is jelenti, hogy a globális folyamatok hatnak ránk, és mi is hathatunk azokra. Vannak fordulópontok, amilyen a közelmúltban Charlie Kirk meggyilkolása volt. Ilyenkor nagyon észnél kell lennünk, tudatában annak, ami a kultúrában zajlik, és tudatában annak, amire Jézus Krisztus elhívott bennünket. A február 28-án (épp egy hónap múlva) sorra kerülő NEXT konferencia egyik célja, hogy ráébresszen a saját felelősségünkre, és utat mutasson. Kockázatos kezdeményezés, de talán épp ezért releváns. Engem is felkértek egy előadásra, amely a kulturális amnéziáról és az abból való felébredésről szól. Előadótársaim: Rod Dreher és Pocsaji Miklós. (Rod Dreher Szent Benedek válaszútján c. könyvéről szóló Tűzfal beszélgetéseink itt és itt visszanézhetők.)

bővebben

Család, identitás, politika, vezetés, evangélium

2026. január 3. | , , , , , , , , , , , | 0 Hozzászólások

Az Evangéliumi Fórum egyik legfontosabb célja, hogy aktuális kulturális kihívásokra evangéliumi válaszokat adjon. A 2025-ös Evangéliumi Fórumon – 2026-ra készülve – nyolc különböző műhelyben dolgoztunk, emellett tizennyolc szeminárium és előadás keretében jártuk körül a bibliai hit és a jelen valóság kapcsolatát. Szeretném itt most elérhetővé tenni a plenáris előadásokat. (Az előadókról: Sípos A. Szabolcs a Fiúság Akadémia igazgatója, Andrew Fellows kulturális apologéta, a L’Abri Fellowship korábbi nemzetközi vezetője, Sikó Mihály presbiteriánus lelkész, én pedig én vagyok.)

bővebben

Szeretet, Nick Fuentes, kereszténység

2025. december 22. | , , , , | 10 Hozzászólások

A szeretet fontosságáról terveztem írni, amikor belefutottam ebbe a két héttel ezelőtti interjúba, és rájöttem, hogy épp valami ilyesmi kapcsán motoszkált a fejemben pár gondolat. Mindjárt el is mondom, hogy pontosan miről van szó, de előtte hadd foglaljam össze az interjú jelentőségét. Piers Morgan ismert műsorvezető meghívta a műsorába Nick Fuentest, az amerikai jobboldal szélén üstökösként felemelkedő podcastert. Ha valaki nem hallott még róla, jól teszi, ha megismerkedik a nevével, mert részben a hozzá való viszony okozza a konzervatív világban a friss és mély törésvonalakat. Magát az interjút eddig ötmillióan látták, de Nick Fuentes podcastjeit ennek valószínűleg sokszorosa. Annak, aki az 1990-es vagy a 2000-es években szocializálódott, egészen szürreális, hogy egy ember teljes mellszélességgel felvállalja a nézeteket, amelyekkel Piers Morgan Nick Fuentest szembesíti. De nem is ez az igazán döbbenetes, inkább az, hogy sok millió fiatal számára kettejük közül szinte biztosan Piers Morgan lett a vállalhatatlanabb. Innen fogok majd eljutni a szeretethez.

bővebben

Evangéliumi centrum a politikai identitások korában

2025. december 5. | , , , | 0 Hozzászólások

A fenti címmel tartottam előadást az idei Evangéliumi Fórumon. Az egyik legsürgetőbb, kérdésnek tartom ma ezt. Az Evangéliumi Fórum annak idején a keresztény hitet ért kulturális, intellektuális kihívásokra adott válaszként született, és az egyik legnehezebb kulturális kihívás ma egyértelműen a politicizmus, az a jelenség, hogy az emberek a politika mentén értelmezik önmagukat is, és egymást is. Hogyan viszonyuljunk ehhez?

bővebben

Mi áll a posztmillennizmus erősödése mögött?

2025. december 2. | , , , , | 12 Hozzászólások

Az elmúlt évtized egyik meglepő fejleménye, hogy az amerikai keresztény világban megerősödött azok tábora, akik posztmillennista eszkatológiát vallanak. Amikor az 1990-es években elmerültem a különböző végidős modellek tanulmányozásában, a posztmillennista szemlélet annyira egzotikusnak és anakronisztikusnak számított, hogy alig lehetett kortárs teológust találni, aki képviselhette volna. Loraine Boettner volt szinte az egyetlen, aki a képzettebb teológusok eszébe jutott, esetleg még Iain H. Murray, aki megírta a The Puritan Hope című művét, rajtuk kívül viszont csak régi puritánok (mint Jonathan Edwards) és kihalófélben lévő, teljesen marginális teonomista dinoszauruszok (mint R. J. Rushdoony). A nyugati világ keresztény szempontból pedig utána nem jobbra, hanem rosszabbra fordult: derűlátásra nem volt különösebb ok, pesszimizmusra annál inkább. Úgy tűnt, a posztmillennizmus optimista szemlélete a keresztény kultúrával együtt vált a múlt részévé.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK