Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Egyén

Szent Ágoston látomása Isten szabad városáról

Amikor Kr. u. 410-ben a vizigót Alarik csapatai feldúlták Rómát, olyan civilizációs átrendeződés vette kezdetét, melyhez képest a Nyugat hegemóniájának mostani megingása jelentéktelen bolhacsípésnek látszik. Az Örök Város addig elgondolhatatlan megrendüléséért sokan a kereszténységet tették felelőssé. Ez egyáltalán nem tűnt abszurdnak, hiszen Nagy Konstantin csupán száz évvel korábban vette magára a kereszt jelét, Theodosius császár pedig mindössze három évtizeddel azelőtt tette a (niceai) kereszténységet államvallássá. Az antik rend hívei úgy gondolták, hogy a Mediterráneumot sasként uraló Római birodalom számára végzetessé vált a „sápadt Galilei” erőtlensége, a kereszten függő Megváltó egyszerűen nem tudta úgy védeni Romulus és Remus hagyatékát, mint a régi római istenek. A keresztényeket ért vád annyira súlyos volt, hogy Augusztinusz (Szent Ágoston) tizenhárom évet szánt annak megválaszolására. Hippó tudós püspöke ennyi idő alatt írta meg ugyanis az Isten városáról szóló monumentális apológiáját, amit én pedig ezen a nyáron olvastam végig, régi vágyamat beteljesítve.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (14) – A megtisztulás ára

„De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul.” (3Móz 14,21-22)

Isten tisztaságot várt el népétől. A rituális tisztaság fontosságát mutatja, hogy a mózesi szövetség alatt élő zsidóknak a poklos betegségek után többszörös tisztulási szertartáson kellett átmenniük. Az első szertartás azt tette lehetővé, hogy bemehessenek a táborba (2-8), a második azt, hogy elmehessenek a sátorhoz (9), a harmadik után visszatérhettek a nép közösségébe (10-20). Az összetett, háromlépcsős tisztulási rituálékhoz különféle eszközökre (cédrusfa, bíborfonál, izsóp), állatokra (bárány, madár) és cselekedetekre (megborotválkozás, megfürdés, madár megölése, elengedése) volt szükség.

bővebben

Holt költők társasága

A Tűzfal podcast tizenhatodik részében a Holt költők társasága című kultuszfilmet tárgyaljuk ki, és a hozzá kapcsolódó érzéseink és gondolataink váltakozását. Carpe Diem! – súgja a filmben a tanár, mi meg újra a romantika igazságait és hazugságait igyekszünk elválasztani egymástól, és beszélünk közben apákról és fiakról is. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...

bővebben

Hiperkegyelem és hiperfegyelem

A Tűzfal podcast tizennegyedik részében arra keressük a választ, hogy a keresztény közösségekben miért leng ki az inga egyszer a kegyelem, máskor a fegyelem hangsúlyozása felé. Közben a kegyelem működését is megbeszéljük, és kikötünk végül a keresztnél. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!  

bővebben

A posztkeresztény megéléstörténetek megéléséről

Amikor egy számunkra kényelmetlen, vagy a sajátunkétól radikálisan különböző megéléstörténetet hallgatunk, mondjuk egy posztkeresztény anti-bizonyságtételt arról, hogy valaki hogyan traumatizálódott egy evangéliumi gyülekezetben és hagyta hátra a hitét, könnyű befognunk a füleinket, mintha az illető megélése eleve nem is létezhetne. Valamiféle önvédelmi stratégiára szükség lehet, mindjárt elmondom, miért, de ha felelősséget érzünk a másikért, nem zárkózhatunk el a szívétől és attól, amit el akar nekünk mondani magáról. Persze ez sokkal nehezebb, ha támadónak, igaztalannak vagy igazságtalannak éljük meg a közlést, de fontos visszajelzések is lehetnek számunkra abban, amit hallunk. Ha végiggondoljuk, megfontoljuk, jobbá, bölcsebbé válhatunk, kijavíthatunk hibákat, megtérhetünk rossz viszonyulásokból, de paradox módon végül akár mélyebb meggyőződésre is juthatunk azokban, amiket hiszünk.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK