Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (17) – Az ÚR a hadijelvényem

„Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: Az ÚR az én hadijelvényem.” (2Móz 17,15) Az izráeliek legyőzték a pusztában rájuk támadó amálékiakat. Mózes az ÚRnak tulajdonítja a győzelmet, amikor megépíti az oltárt és az URat hadijelvényének nevezi. Jáhve Nisszi (‎יְהוָ֥ה׀ נִסִּֽי). A nész (נֵס) az, amit a sereg a csatában felemel; lobogónak vagy zászlónak is fordítják, de inkább a jelvényre utal, amit póznákon tartottak a magasba. Mózes és Izráel hadijelvénye az ÚR, az ő neve alatt vonultak csatába, az ő nevének építik most az oltárt. Az ÚR harcolt Izráelért, de figyeljük meg, hogyan!...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (16) – A manna

„Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.” (2Móz 16,4-5)

A koriandermaghoz hasonlító, fehér, mézeskalács-ízű manna (‎מָ֑ן) egyszerre volt az isteni gondoskodás és az emberi engedelmesség szimbóluma. Mind a kettő nagyon fontos.

bővebben

Tűz és Lélek

A próféta még mindig reszketett,
de ujja mint régi mesék szent fája
lassan a magasba emelkedett,
vagy mint kard, mit hős von ki csatában,
hogy a lemenő napot is átdöfje,
a pengét az alkonyatba mártva,
s a meredt ujj szavak nélkül nyögte:
„Istenem! Nincsen nálam nagyobb árva!”
(Pedig egykor volt tizenkét ökre,

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (15) – Erőm és énekem

„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Móz 15,2a)

Mózes azután mondta ezt, miután látta, hogy Isten átviszi a népet száraz lábbal a tenger feltornyosuló falai között, az üldöző Egyiptomiakat pedig a tengerbe veszejti. Isten felséges hatalmát döbbenten szemlélve Mózes dalba kezd. A dal Isten szabadításáról szól.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (14) – Ne imádkozz!

„Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!” (2Móz 14,15)

Má-ticák éláj (‎‎מַה־תִּצְעַ֖ק אֵלָ֑י)? Miért kiáltasz hozzám? – kérdezi az ÚR. Furcsa pillanat, amikor Isten mondja a szolgájának, hogy ne imádkozzon többet. A meglepett Mózessel éppen ez történik. Az ÚR szól rá, hogy most már ne hozzá kiáltson, hanem Izráelhez, hogy induljanak el a tenger irányába.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK