Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Közösség

A pásztor két hangja

Kálvin a Titusz 1,9-ről elmélkedve rámutat egy elfeledett, de elementáris igazságra a pásztori szolgálattal kapcsolatban: „A pásztornak két hanggal kell rendelkeznie: az egyikkel a juhokat gyűjti össze, a másikkal elhárítja és elűzi a farkasokat és tolvajokat. Az Írás mindkét feladathoz megadja neki az eszközöket; mert aki mélyen jártas benne, képes lesz egyrészt tanítani azokat, akik taníthatók, másrészt megcáfolni az igazság ellenségeit. Pál a Szentírás e kettős használatát írja le, amikor azt mondja, hogy tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.” (CC XXI, 296)

bővebben

Valami történik az amerikai kultúra mélyén

Az elmúlt napokban Donald Trump elnöki beiktatására figyelt a világ, de ha igaz, hogy „a politika folyásirányban lefelé van a kultúrától” (Andrew Breitbart), inkább a kultúrában zajló változásokra érdemes vigyázó szemeinket vetnünk. Valami örvénylik a mélyben, aminek még nehéz megértenünk a formáját, de egyértelmű reakció az Aaron Renn által leírt negatív világra. A változás azt a Donald Trumpot is újra a hatalomba repítette, aki bár bizonyos erkölcsi szempontok szerint maga is a posztkeresztény negatív világ tünete (ha nem is annyira, vagy nem is úgy, mint sokan vélik), e világ ádáz ellenfeleként lépett színre. A negatív világ Amerikában a kereszténység körül jött létre, és 2015 óta hozzájárult számos méltatlan bírósági perhez, illetve több mint száz válságterhesség központ és több mint háromszáz keresztény gyülekezeti épület elleni támadáshoz, amelyek közül a Demokrata Párt által felügyelt főügyészség mindössze kettő (!) esetben indított hivatali eljárást. A keresztényellenesség tapinthatóvá vált, és sokan azt gondoltuk, tovább fog erősödni. Valami a mélyben azonban érezhetően megint változik, máshogy kavarog, mint eddig, és ez az áramlás egy új ellenerőt képvisel: szép csendben megszületett a reakció.

bővebben

Adventi liturgiánk

A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.

bővebben

Ünnepi hétköznapok Tíruszban

Nagyon szeretem Az apostolok cselekedeteiben azokat a részleteket, amelyeket Lukács szinte mellékesen illeszt a történethez, mert ezek olyan természetességgel engednek betekintést az első keresztények hétköznapjaiba, ahogyan azok megtörténtek. Pál Jeruzsálembe vezető útja kapcsán Lukács például a következő részletekbe avat be bennünket: „Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és kikötöttünk Tíruszban, mert a hajó ott tette ki a rakományát. Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.” (ApCsel 21,1-6)

bővebben

Lloyd-Jones-nak volt igaza?

„Martyn Lloyd-Jones-nak igaza volt” – mondta ki nemrégiben Rico Tice, a Christianity Explored (magyarul: Keresztkérdések) társszerzője, angol evangélista. Tice arra a híres jelenetre utal vissza, amikor Martyn Lloyd-Jones a Brit Evangéliumi Aliansz 1967-es találkozóján felszólította az anglikán evangéliumiakat, hogy jöjjenek ki a Church of England kötelékéből és hozzanak létre egy közös evangéliumi szövetséget, John Stott viszont, aki aznap levezető elnöke volt a gyűlésnek, határozottan ellene mondott Lloyd-Jones felvetésének. Az a nap történelmi jelentőségű törést eredményezett a brit evangéliumi mozgalomban. Rico Tice John Stott tanítványaként egy ideig Stott londoni gyülekezetében szolgált, tehát személyes sorsában is azonosult Stott álláspontjával, idén (2024-ben) viszont kilépett az anglikán egyházból és egy presbiteriánus felekezethez kapcsolódott. Az ok a homoszexuális kapcsolatok egyházi megáldása, az anglikán püspökök világszerte hitehagyásként értelmezett új etika állásfoglalása.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK