„Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.” (Préd 1,11) Ez elsőre cefetül lehangoló jóslat. Igazából másodikra is. Sőt, azt hiszem, ezeket a szavakat semmi nem tudja számomra elfogadhatóvá tenni. Hacsak nincsen még valami, valami több, ami felülírja Qoheleth rezignált bölcsességét. Mondjuk egy nap, amikor Isten megítéli a tetteinket (Préd 12,14). Qoheleth szerint Isten tárta az emberi értelem elé az örökkévalóságot, hogy bajlódjon vele. Ezért nem tudjuk elfogadni az elmúlást. Veszettül reménytelen érzés arra gondolni, hogy az...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
BREAKING NEWS: Most épp megint egyház vagyunk!
Nos hát bekövetkezett, amire sokan számítottunk: az egyháztörvény megbukott. Az Alkotmánybíróság mai határozata szerint most egy ideig megint egyháznak számítunk. Visszamenőlegesen. Az elmúlt két év küzdelmei, az egyesületté válási procedúra, a megalázó hercehurca a hatóságokkal, a sziszifuszi jogi barkácsolás mind a kukába került. Ember (vagy jogász) legyen a talpán, aki meg tudná nekünk mondani, mi van most és mi lesz ezután. Illúzióink azt hiszem, már nincsenek. Az őrmester utasítása nyilván addig érvényes, amíg a százados vissza nem parancsol a helyünkre. A mostani döntés...
A megigazító hit mint vákuum?
A középkori filozófusokat foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon létezik-e vákuum, vagyis üres tér. Ez lelki értelemben is izgalmas kérdés lehet. Karl Barth szerint a „hit vákuum és korlátozás, melyet csoda és paradox lehetetlenség ölel körül.” (121) A Római levélhez írt híres kommentárjának angol fordításában (The Epistle to the Romans, Oxford University Press, 1968) találkoztam ezzel a szokatlan, de elmés hasonlattal. A vákuum a hittel kapcsolatban találó kép, még akkor is, ha okot adhat némi félreértésre, ha nem jegyezzük meg, hogy a hit más tekintetben egyáltalán nem hasonlít az ürességre,...
Irigység nélkül?
Kevés emberről mondható el, hogy több évtizeden keresztül, pusztán hitből, Isten hűségében reménykedve gondoskodott volna egyszerre több mint kétezer árva gyerekről. Müller György (George Muller) ilyen ember volt. Óriási hithős a szememben. Láttam a bristoli épületeket: félelmetes még belegondolni is abba, mi lett volna, ha egyik nap nem érkezik meg az adomány a gyerekek számára. Müller György elképesztő hite sokakat megihletett. Azt viszont kevesebben tudják, hogy gyülekezeti vezetőként is szolgált, mégpedig radikális evangéliumi egyszerűséggel, az imádságra, az ige tanulmányozására és a...
Várjuk a testünk megváltását?
Gyerekkori emlékem, hogy Gárdonyi Géza sírjánál állok, amelyre odavésték: CSAK A TESTE. Emlékszem, mennyire megfogott a hit, amely ebben az egyszerű feliratban megfogalmazódott. Gárdonyi már nincs a sírban. Ott csak a teste van. Ha felnyitnák a sírt és betekintenének a koporsóba, ott nem Gárdonyit találnák, hanem csak a testét. A csontok egy test maradványai, mely már nem Gárdonyi Géza. Gárdonyi megszabadult a testből, lelkének az örök világosság fényeskedik. Gyerekként úgy képzeltem, hogy az üdvösség a testen kívüli lét valahol fenn a mennyben. Tartok tőle, hogy nagyon sok keresztény...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK