Nyelvi innovációk időnként úgy működnek, mint Nagy Sándor kardja: kettévágnak feloldhatatlanul összegabalyodott szellemi csomókat. Ha képesek vagyunk megnevezni egy problémát, félig meg is oldottuk azt, mert a probléma egyik része gyakran éppen az, hogy nem látjuk át, mivel állunk szemben. Egy ilyen nyelvi leleménnyel találkoztam nemrégiben. Joe Rigney amerikai teológustól (a New St. Andrew’s College tanárától, a John Piperhez köthető Bethlehem Baptist Seminary korábbi igazgatójától) származik az a kifejezés, hogy „az árnyalás bűne” (sin of nuance). Rendkívül találó és éleslátó kifejezés, rávilágít számos intellektuális problémánk egyik rejtett okára. Elmondom, miről van szó.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (21) – Nők a háborúban
„Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is ejtesz, majd a foglyok között meglátsz egy szép nőt…” (5Móz 21,10-11a)
A mondat a háborúk borzalmas valóságában rendszerint úgy folytatódik, hogy azt leírni is illetlen. A kevésbé szerencsés nőket – pláne a szép nőket – ilyenkor bizony gyakran megerőszakolják. Amikor a szovjet hadsereg átvonult Magyarországon, százezrével becstelenítették meg a magyar lányokat, asszonyokat, és a történelem szomorú valósága, hogy ez egyáltalán nem példa nélküli, nem volt az az ókori Közel-Keleten sem. A bibliai szöveg számol a háborúk valóságával, és azzal is, hogy ilyenkor a nők sincsenek biztonságban.
Francis Schaeffer és a mindenség két széke
A világmindenség egy lefüggönyözött szoba, amelyben két szék van. A két széken egy-egy ember ül. Az egyik hitetlen, a másik igaznak tartja a Biblia világképét. Te melyik széken ülsz? A Tűzfal podcast hetvenkilencedik részében Francis Schaeffer Halál a városban című könyvének utolsó fejezete kapcsán járjuk körül a materialista és a keresztény nézőpont közti feloldhatatlan különbséget, valamint azt a zavarba ejtő tényt, hogy sok keresztény maga is a materialisták székében ül. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha...
Gagyi határátlépés
Tegnap megtörtént az, aminek a bekövetkeztét régóta jelezzük: az evangélikus egyházban sor került a nyílt határátlépésre. Egy LMBTQ-szervezet, a Mozaik Közösség közös rendezvényt szervezett a Fasori Evangélikus Gyülekezettel a Fasori Evangélikus Gimnáziumban (volt egy helyszínváltoztatás), ahol a homoszexuális kapcsolatokat támogató beszédet mondott Béres Tamás rendszeres teológus, szenvedélyesen érvelt mellette Németh Zoltán evangélikus lelkész és a Mozaik Közösség képviselője (akinek a nevét nem jegyeztem meg), valamint a házigazda, a Fasori Evangélikus Gyülekezet lelkésze. Az alkalom célja az volt, hogy népszerűsítsék egy leszbikus kapcsolatban élő svéd lelkésznő kamaszoknak készített homoszexuális képregényét, amely most a közreműködésükkel magyar nyelven is megjelent. A kiadvány a férfiak közti anális szexet többek közt Jézus szenvedéséhez hasonlítja.
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (20) – Fák a háborúban
„Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad.” (5Móz 20,19)
J. R. R. Tolkien monumentális meseregényében az egyik érezhető mélypont, amikor Szarumán, a fehér varázsló háborúra készülve elpusztítja Vasudvard fáit. A fák brutális felhasználása a teremtéssel szembeni mélységes tiszteletlenség, amely az entek lázadása miatt végül a varázsló vesztét is okozza. Nos, a motívumot akár innen, a Tórából is vehette az író.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK