A modern bölcseletben viszonylag ritka, hogy valaki a démonok szerepét hangsúlyozná, az ókorban azonban ez nem volt szokatlan. Szókratész „daimónja” semlegesebbet és pozitívabbat jelentett az akkoriak számára, nagyjából azt, amit az isten szó, de Augusztinusz, aki az Isten városa huszonkét kötetéből legalább kettőt a gonosz démonok munkájának szánt, egyértelműen negatív jelenségként tárgyalja a démonok tevékenységét. Az egyházatya az apostolokra támaszkodott, akik bátran írtak a démoni hatásról a megismerésben, illetve megtévesztésben. A 2Thessz 2,9-12 kapcsán ebben a sorozatban is láttuk már, hogy Pál apostol a tévelygést és a hazugságban való hitet részben a Sátán munkájának tulajdonította, akinek egyik jellemző stratégiája, hogy megcsal és megtéveszt. Pál Timóteusnak szintén erről ír: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,1-2)
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Milyen legyen egy evangéliumi teológus?
Az Evangéliumi Fórum Teológus műhelyében három apostoli és három protestáns példa kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen legyen egy evangéliumi teológus. Az egyenként harminc perces bevezető előadások itt visszanézhetők:
Jézus ábrázolása a második parancsolat megszegése?
Az egyháztörténetben újra és újra felmerült a kérdés, hogy Jézus művészi ábrázolása vajon nem ütközik-e a második parancsolatba, amely tiltja a bálványszobrok készítését és imádását. A parancsolat szerint Istent nem ábrázolhatjuk úgy, hogy lealacsonyítjuk a teremtés mintázatára. Vajon a tiltás érvényes a Jézus-ábrázolásokra is? Ez a kérdés mostanában nem annyira a barokk katolikus templomokban látható vérző szívű Krisztus-szobrok miatt merül fel, inkább a különböző Jézus-filmek kapcsán, most épp a The Chosen sorozat Jézus-ábrázolása miatt. A dilemma az, hogy ha Jézus Isten, akkor Jézus ábrázolása ugye Isten ábrázolása, tehát Jézus ábrázolása beleütközik a második parancsolatba, vagyis ennek alapján a The Chosen Jézusa is súlyos vétség Isten ellen. De vajon helyes-e ez a gondolatmenet?
Tisztázó közlemény a Fiducia supplicans nyilatkozathoz
A Hittani Dikasztérium 2024. január 32-i közleménye tisztázó kiegészítéssel látta el a Tanítóhivatal „Ferenc pápa lelkipásztori szemléletén alapuló”, módosított áldásteológiáját, amelyet még decemberben a Fiducia supplicans nyilatkozat rögzített a világ katolikusai számára. A kiegészítés a lehetséges félreértéseket elkerülendő tovább tágítja az áldás fejlettebb fogalmát, és lelkipásztori érzékenységgel új területekre is alkalmazza azt. A Dikasztérium kiegészítése alapján mostantól nemcsak az azonos neműek közötti párkapcsolatokat lehet megáldani, hanem megáldhatók a férj és szerető, feleség és szerető, tanár és diák, főnök és beosztott, apa és lánya, apa és fia, nagyszülő és unoka, nagybácsi és unokahúg, nagybácsi és unokaöccs, nagynéni és unokaöccs, nagynéni és unokahúg, családi barát és gyermek, valamint egyéb közelebbről nem specifikált, rendezetlen erotikus kapcsolatok is. A párkapcsolatok megáldását végző papnak hangsúlyoznia kell, hogy az erotikus kapcsolatokban csak azt áldja meg, ami közelebb visz Istenhez. Az áldás nem tarthat tovább tíz másodpercnél, a papnak erre az időre ki kell gombolnia az ingujját, továbbá semmi olyat nem tehet, ami az áldásmondás közben megkérdőjelezné a házasság szentségét. A kulturális különbségekre való tekintettel az ember és háziállat közötti párkapcsolat esetén a papnak különösen körültekintően kell eljárnia. A közlemény a felmerülő kérdések kapcsán azt is tisztázza, hogy a papok mostantól megáldhatnak kaszinókat, bordélyházakat, abortuszklinikákat és kínzókamrákat is, csak az áldásmondáskor semmiképpen ne keltsék azt a látszatot, hogy az áldás minden cselekedetet szentesít ezekben az intézményekben. A közleményt a Szentatya jóváhagyásával V. M. F. bíboros, a Spirituális örömszerzés és eksztatikus sikolyok című középiskolásoknak szánt tankönyv szerzője jegyzi.
Makoto Fujimura: Művészet és hit
A Tűzfal podcast huszonnegyedik részében a művészet és a teológia kapcsolatát egy japán festőművész, Makoto Fujimura szemüvegén át vizsgáljuk meg – a Művészet és hit (Harmat, 2023) című könyv alapján –, és magunk is rácsodálkozunk, mennyi szépség és igazság van ebben a kalandban! Fujimura művészeti krédója bennünket is hitvallásra késztet, mégpedig olyan hitvallásra, amelyben az új teremtés játssza a főszerepet. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK