Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Rendszeres teológia

Egyház a világban

A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.

bővebben

Házasság

A házasságról Istennek van elképzelése. Az nem csupán egy kapcsolat, amit megélhetünk, ahogy akarunk, kivitelezhetünk, ahogy akarunk, elkezdhetünk vagy abbahagyhatunk, ahogy akarunk. Istennek van szent akarata a házasságra vonatkozóan, hiszen az ő találmánya (1Móz 1,27-28). Ezt az akaratát évezredeken át el is mondta nekünk. Azt akarja például, hogy a házasság tiszta legyen (Zsid 13,4). Azt akarja, hogy szövetségként kössük meg és akként kezeljük (Mal 2,14-16). Azt akarja, hogy legyünk benne hűségesek, akkor is, amikor nehéz (2Móz 20,17; Mal 2,15). Azt akarja, hogy a férjek áldozatosan...

bővebben

Kereszténység: vallás vagy civilizáció?

A Tűzfal podcast második részében Bolyki Lászlóval a kereszténység szó kétféle használatát szálazzuk szét: kereszténység mint vallás, hitgyakorlás, és kereszténység mint civilizáció, világnézet. Elmondjuk, hogy miért tartjuk mindkettőt fontosnak, és azt is, hogy miért nem akarunk teokráciát. Az epizódot az előző résszel (Salemi boszorkányok) együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!  

bővebben

A „progresszív kereszténység” blöff – válasz Monostori Tibor 10 pontjára

„Mik azok a jellemzők, amelyek a legtöbb progresszív keresztényre igazak?” – teszi fel a kérdést újfent Monostori Tibor, aki kitartó, már-már tiszteletre méltóan heroikus küzdelmet folytat, hogy heterodox nézeteit legalább alternatív irányzatként elfogadják a kereszténységen belül. Monostori ezúttal tíz pontba szedi, hogy mit ért „progresszív kereszténység” alatt. A bevezetésben ezt írja: „A progresszív keresztények sokszínűek, ahogy a konzervatívok is. Vannak köztük minden felekezetből. Vannak köztük a hitvallások és katekizmusok minden pontjához ragaszkodók, akik csak bizonyos emberi jogi kérdésekben haladók. Vannak olyanok, akik szerint nem történtek meg a bibliai csodák és kétségbe vonják a hittételek nagy részét. Vannak köztük az örökké tartó tudatos pokolbeli szenvedésben hívők és olyan univerzalisták is, akik minden ember üdvözülésében bíznak, vagy épp kondicionalisták, akik a két álláspont között helyezkednek el. Vannak fiatal Föld-hívők és darwinisták. Vannak panteisták, panenteisták, és a Biblia tévedhetetlenségében hívők is. Ami közös bennük, hogy életük legfőbb iránytűjének és viszonyítási pontjának, a földi történelem eddigi legjelentősebb eseményének mindnyájan az élő Jézus megváltó művét és kereszthalálát tartják, akinek a kezébe helyezik sorsukat.”

bővebben

Miért nincs szüksége a kereszténységnek utópiákra?

Amikor az emberek nem hisznek többé a mennyben, nagy eséllyel utópiákban kezdenek hinni. Ennek két fő oka van. Az egyik könnyen belátható, a másik valamivel összetettebb. Kezdem a nyilvánvalóbbal. Az emberiség mélyen vágyik arra, hogy a világegyetemben megjelenjen a boldogság és az igazságosság, de ha nincs Isten és nincs mennyei reménység, akkor a boldog és igazságos világot csakis ő teremtheti meg a maga számára. Ebből a vágyból születnek az utópiák. A szekularista, aki arról van meggyőződve, hogy csak egy élete van, ez ügyben könnyen türelmetlenné is válik. A szekularizmus az „itt és most” vallása, a vallástalan embernek egyszerűen nincs ideje, hogy az álmai úgy épüljenek nemzedékről nemzedékre, mint egy középkori katedrális. Ő csak az „itt és most” boldog és igazságos társadalmában tud részt venni, egy jövőbeli paradicsomban nem. Ezért ha reményben akar élni, nem engedheti meg magának, hogy lemondjon egy utópia sürgős megvalósításáról.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK