Barátságos hely az univerzum?
Gyerek voltam, amikor A nyolcadik utas: a halál (Alien) c. rémtörténet kultuszfilm lett a tudományos-fantasztikum kedvelői körében. A filmben egy ismeretlen parazita lény egy egész űrhajó legénységével végez, haláluk előtt élő keltetőként használva testüket. Ridley Scott 1979-es alkotását hátborzongató figyelmeztetéssel reklámozták: „Az űrben senki sem hallja a sikolyod.” Az Alien csattanós válasz volt a Csillagok háborúja viszonylag emberarcú kozmológiájára (habár sokak számára a science-fiction és az emberarcúság eleve kizárják egymást), kifejezve egy darwini premisszákra épülő kor...
Ki megy fel a magas hegyre? Ki kel át a nagy tengeren?
Bár a magyar kultúra pesszimista és cinikus kultúra, az emberek titokban reménykednek abban, hogy valahol mégiscsak van olyan tisztelhető életfelfogás, amit érdemes megvalósítani, és hogy ennek vannak fellelhető prototípusai köreinkben is. Vágyunk a példákra, bármilyen kritikusak is vagyunk egyébként azokkal szemben, akik kiemelkednek a szürke tömegből. Arról persze már régen lemondtunk, hogy a politikusok között keressük a követhető mintákat. A milliárdosokat sem tiszteljük, legfeljebb irigyeljük őket. A pedagógusi és orvosi pályák látványosan amortizálódtak. Sajnos a nagy keresztény...
Néhány gondolat az idei ELF-ről
Azt ígértem, hogy valamilyen formában beszámolok majd a European Leadership Forumról. Szerettem volna egyszer-kétszer a helyszínről is tudósítani, de olyan sok dolog zajlott körülöttem, hogy nem jutottam hozzá. Most is csak röviden tudok írni, mert még egyáltalán nem sikerült kialudnom magam, és tegnap óta egy kis post-Forum „depresszió” is erőt vett rajtam (azt hiszem, az adrenalin-szint zuhanása egy hét maximális fordulatszámon való pörgés után ezt tökéletesen magyarázza; az alvás fontosságáról meg ugye, éppen nemrég írtam egy bejegyzést). Azonnali reflexióként összegyűjtöttem mégis...
Team leadership? Gyülekezetekben feltétlenül!
Amennyire ódzkodom a team teaching rossz hatásfokú tanítási módszerétől, annyira üdvözlöm viszont egy gyülekezetben a néha szintén rossz hatásfokú, de a közösség számára nagyobb biztonságot jelentő team leadership modellt, a többes vezetést. Bár ez a modell is rendelkezik azokkal a potenciálisan frusztráló tulajdonságokkal, amelyekkel a team teaching gyakorlata, úgy tűnik, azt maga Isten találta ki, hogy a keresztény gyülekezetek élén érett férfiak álljanak, többes számban. Az újszövetségi közösségekben mindenütt többes vezetést látunk megvalósulni: Jeruzsálemtől (ApCsel 21,18) Efézusig...
Kezdődik a 2012-es ELF
Nagy izgalommal várom a ma kezdődő 2012-es European Leadership Forumot, azt az evangéliumi vezetőknek rendezett megatalálkozót, melyre Isten különös gondviseléséből megint Magyarországon, Egerben kerül sor. Véleményem szerint az ELF jelenleg az az evangéliumi protestáns kezdeményezés, melyre Európában leginkább érdemes odafigyelni. A kontinens szinte minden országából évente többszáz felelős keresztény vezető találkozik, hogy gondolatokat cseréljenek, bátorítsák egymást, rendelkezésre bocsássák egymás számára lelki-szellemi erőforrásaikat. Elképesztő pezsgés és intellektuális kavalkád...
Team teaching? Jaj, ne!
Az egyik legidegesítőbb módszertani divat, amivel az elmúlt években találkoztam, az ún. team teaching gyakorlata. Őszintén szólva, nem értem, miért erőltetik manapság ezt az oktatási formát. Azt értem, hogy a módszer kigondolói a kooperációt igyekeznek elősegíteni, és a frontális oktatás látszólagos egyoldalúságát és monotonitását próbálják feloldani, de nem értem, miért nem veszik észre a módszer fájdalmas mellékhatásait. A team teaching lényege az, hogy egy témáról két vagy három ember (általában csak kettő) közösen, ugyanazon előadás keretében, egymást váltogatva adják elő, amit tudnak....
Önmagamhoz igazodni?!
Az előző bejegyzésemben a blogolással kapcsolatos kételyeim megszellőztetése közben azt is megvallottam, hogy a műfajban ugyanakkor szeretem, hogy kizárólag önmagamhoz igazodhatok, önmagamat képviselhetem. Erre nincs mód sem a közös alkotás folyamatában, sem azoknak a nyomtatott termékeknek az esetében, melyeket szerkesztők őriznek félelmetes virtuális ollóikat csattogtatva. Belátom, hogy ezekre az ollókra szükség lehet (ahogy jó lelkületű, egészséges habitusú szerkesztőkre is), a szellemi műhelyek hasznát is látom, de nem rejtem véka alá, hogy szeretem az önálló munkát, szeretem azt, amikor...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK