Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (4) – Színkódos csomagolás

2025 jan. 27. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 3 hozzászólás

Tegyenek arra delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és helyezzék be a rúdjait. (…) Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá piros bíbor ruhát.” (4Móz 4,6.13)

Ahhoz, hogy a léviták az ÚR hajlékát szállíthassák, annak felszereléseit össze kellett előbb pakolniuk. Ez gondos szétszerelést, megjelölést és csomagolást igényelt. Mindennek a helyén kellett lennie. És mivel szent dolgokról volt szó, nem volt az sem mindegy, hogy mi mivel érintkezett. A megkülönböztetést szolgálta a színkódos csomagolás.

A fő elv az volt, hogy minden, ami a Szentélyhez tartozott, kék csomagolást kapott, viszont minden, ami az udvarhoz tartozott, bíbor színbe lett csomagolva. Amikor a léviták ránéztek a csomagolásra, azonnal tudták, hogy a Szentély vagy az udvar felszereléséről van-e szó, hogy ennek megfelelően bánhassanak azokkal.

Piros bíborba, ún. argamánba (אַרְגָּמָן) kellett csomagolni az udvar szent dolgait: a rézoltárt és minden ahhoz tartozó felszerelést: a szenesserpenyőket, villákat, lapátokat, hintőedényeket. Ezek is szentek voltak, de az igazán szent dolgokat a kék szín jelölte. A héber תְּכֵ֫לֶת (t’chelet) kékes-lilát, jácintot, violakéket jelent, de égszínkéknek is nevezik. Kék színbe kellett csomagolni a szövetség ládáját, a szent kenyerek asztalát, a lámpatartót és annak mécseseit, koppantóit, hamutartóit és az összes olajosedényét, amelyből feltöltik, az aranyoltárt és az összes istentiszteleti edényt. A főpap ruházatát is ez a kék szín határozta meg (vö. 2Móz 28,28.31.37).

A kék az ég színére emlékeztetett, ezzel is jelezve, hogy az ÚR a mennyben lakozik. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Amikor a léviták a legszentebb dolgokat csomagolták, az égre gondoltak. A föld porából a mennyekre. Az égszínkék csomagolás a mennyet jelenítette meg számukra, és az ott lakozót. Azt, akit nemhogy egy földi sátor, de az egek egei sem fogadhatnak be (vö. 1Kir 8,27).

A bíborpirosba már belevegyül a földi lét szenvedése, és az a vér, amellyel megtelt az udvaron elhelyezett oltár. Ott kavarog benne az engesztelés vére, a megváltó vér, annak az ára, hogy a mennyben lakozó közöttünk sátorozhasson.

Urunk, a menny tiszta szentsége jött közénk, amikor úgy döntöttél, hogy lakozást veszel a mi földi világunkban! Hadd legyünk mi is olyan tiszták, mint az ég kéksége, mosson le rólunk minden tisztátalant Fiad bíborpiros vére!

 

3 hozzászólás

  1. ΙΧΘΥΣ

    Ámen!

  2. Gergely Erzsébet

    „Ahhoz, hogy a léviták az ÚR hajlékát szállíthassák, annak felszereléseit össze kellett előbb pakolniuk. Ez gondos szétszerelést, megjelölést és csomagolást igényelt. Mindennek a helyén kellett lennie. ……………”  

    Alaptermészetem hajlamos az ad hoc (rövid távú megoldás) cselekvésre. Előrelátást, gondosságot Istentől tanulom.

  3. Szalai Miklós

    Bocsánat, nem egészen ide tartozik, de február 14.-én 17 órakor, a Károli Gáspár Egyetemen (Reviczky utca 4.) , a 319-es teremben lesz a Protestantizmus, fundamentalizmus, modernitás c. kötet bemutatója és beszélgetés a kötet szerzőivel, köztük velem is. (Én a zsidó, mohamedán és keresztény fundamentalizmust igyekeztem egymással összekapcsolva bemutatni.) Ádámot és a blog valamennyi olvasóját szeretettel várom a beszélgetésre.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK