„Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy a hét mécses előre világítson.” (4Móz 8,2)
A parancs arról szólt, hogy a szentélyben elhelyezett mécstartón (מְנוֹרָה) a hét mécses bevilágítsa a mécstartó körüli teret. Mivel a menóra baloldalon állt, a fénye a jobboldalon, vele átellenben lévő kenyerek asztalát is megvilágította. Vajon mit jelképezett ez az aprónak tűnő mozzanat? Mi a jelentősége annak, hogy a mécseknek a menóra előtti teret kellett bevilágítaniuk, leginkább így a kenyerek asztalát?
A kenyerek asztalán elhelyezett tizenkét kenyér elsősorban Izráel tizenkét törzsét szimbolizálta. Az ÚR úgy rendelkezett, hogy a szentély rejtettségében folyton égjen a láng, és annak fénye szüntelen ragyogjon rá az Izráel tizenkét törzsét jelképező kenyerekre. „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!”
A parancs szimbolikája szoros kapcsolatban van a 6. fejezet végén leírt ároni áldással. „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”
A mécsesek folyton égő lángja jelezte, hogy tényleg nem alszik Izráel őrizője. A kenyerekre ragyogó fény jelképezte, hogy Isten kész az arcát Izráel törzseihez fordítani, kész rájuk ragyogtatni arcának világosságát, kész békességet adni nekik. Ennek alapja a szentélyben folyó áldozat.
Nagyon szeretem a menóra képét. A sötétben ragyogó világosság, a hét apró, de meleg fénnyel együtt lobogó láng, a mindent megváltoztató, mégis emberléptékű ragyogás, mindezek együtt azt a szeretetet jelenítik meg számomra, amely Istent emberré tette. Ahol ő jelen van, ott megszűnik a sötétség és megjelenik a békesség.
„Urunk, köszönjük, hogy fényed ránk ragyog az éjszakában! Köszönjük, hogy őrzöd az álmunkat is, hogy nem szunnyad a mi őrizőnk, hogy Te vagy a mi őrizőnk! Köszönjük, hogy a mécsesed nem alszik ki, és köszönjük, hogy szüntelen felénk világít!”
Köszönöm Ádám.
„……. Az ÚR úgy rendelkezett, hogy a szentély rejtettségében folyton égjen a láng, és annak fénye szüntelen ragyogjon rá az Izráel tizenkét törzsét jelképező kenyerekre. ……..”
Csodálatos, hogy amiként fontos volt az Úrnak, hogy a szentély rejtekében a fény szüntelen ragyogjon Izraelre, ugyanúgy fontos ez újszövetségi népére vonatkozóan is, amit Krisztusban biztosít számunkra:
„Mert Isten, aki parancsolt: a sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy megvilágítsa az Isten dicsősége ismeretét Jézus Krisztus arcán.” (2 Kor. 4:6)