„Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.” (2Móz 6,4)
A földet Ábrahám, Izsák és Jákób csak jövevényként lakták, nem tulajdonosokként. Ígéret szerint volt az övék, de ők nem birtokolták azt. Minden, amit láttak, ideiglenes és múlékony volt számukra, miközben tudták, mert Isten szövetségben vállalta, hogy egyszer minden az övék lesz. A föld nem abban az értelemben lett az övék, ahogy később fiaiké, a zsidóké lett, akikkel Isten megerősítette a szövetséget (7-8). Az ígéret sokkal nagyobb volt annál, hogy a személyes életükben teljesedjen be. Ők jövevények voltak egész életükben, de hittek az ígéretekben, amelyek utódaikban be is teljesedtek.
Van azonban egy másik folytonosság is, amelyre érdemes felfigyelnünk. Isten kifejezetten azt ígéri, hogy jövevénységük földjét adja nekik – áser-gárú (אֲשֶׁר־גָּ֥רוּ). Ábrahám egész életében gér (גֵּר) volt, vagyis jövevény, vándor, idegen. Izsáknak elvették és betömték a kútjait, és ő mindig reménységben ásta ki az újabbakat. Jákóbnak kétszer is el kellett hagynia az ígéret földjét, és amikor ott lakott, akkor is csak vándorként. De Isten azt vállalta szövetségben, hogy nem másik földet ad nekik, hanem azt, amelyen jövevényként éltek.
Mi is jövevények vagyunk (1Pt 1,1; 1,17; 2,11). Idegenekként élünk ezen a földön. Mi vagyunk a szelídek, a szomorkodók, a sírók, a vesztesek. Isten viszont azt ígérte, hogy örökölni fogjuk a földet. Jövevénységünk földjét. Marie Durand francia hugenottát tizenötévesen bebörtönözték a hitéért, és harmincnyolc évig volt börtönben. Amikor kiengedték, öregasszony volt, utolsó éveiben néha nyomasztotta, hogy úgy hagyja itt ezt a világot, hogy alig látta a napot, a fákat, a virágokat. Micsoda ígéret, hogy Isten neki adja majd jövevénysége földjét!
Az eljövendő természetesen más lesz. De természetesen lesz más, folytonosságában. Radikális újdonsága ellenére nagyon-nagyon ismerős lesz. Isten jövevénységünk földjét adja nekünk. Áser-gárú.
„Urunk, bízunk benned! Várjuk az ígéreteid megvalósulását!”
Zsidókhoz írt levél 11:13-16