Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Charlie Hebdo

Pluralizmus, relativizmus, tolerancia vagy mi?

Valamelyik puritán teológus mondta, hogy a bölcs képes különbséget tenni ott, ahol mások csak azonosságot látnak. Állítólag a jó lelkigondozó egyik tulajdonsága is az, hogy nevet tud adni a lelkünkben lévő folyamatoknak, megkülönböztetve azokat más jelenségektől. Ilyen bölcsességként hatott rám húsz évvel ezelőtt Dick Keyes Pluralism, Relativism and Tolerance c. esszéje. Ma is az egyik legfontosabb támpont számomra, amikor a különböző emberek és kultúrák együttéléséről gondolkodom. Charlie Hebdo árnyékában ez most félelmetesen aktuálissá vált. Hadd mondjam el, mit írt Keyes húsz évvel...

bővebben

Ironikus, humoros vagy gunyoros?

Szomorú aktualitást kölcsönöz Søren Kierkegaard esztétikájának a szólás- és viccelődési szabadság körül kialakult heves vita, ami két hete gyakorlatilag a csapból is folyik. A vitához kapcsolódva az irónia és a humor közötti különbségen keresztül egy nehezen megfogható, de annál inkább átélt hibára szeretnék rámutatni. Természetesen keresztény szemszögből. Ahogy erről máskor is írtam, az irónia és a humor Kierkegaard filozófiájában két egymástól megkülönböztetendő határjelenség. Az irónia a végességgel, a humor a vétkességgel kapcsolatos. Nagyon fontos, hogy mikor melyiket alkalmazzuk,...

bővebben

A macska és a bárány

Régóta nyugtalanít egy társadalmi jelenség, ami a teológiába is befurakodik. Ott van a világom kellős közepén, de csak ügyetlenül kerülgetem, mint kamasz fiú a házat, ahol a lány lakik, akinek nem mer szerelmet vallani. Vagy inkább olyan ez a dolog, mint egy felborzolt szőrű macska: megsimogatnám, de félek, belém mélyeszti a körmeit, vagy a szemembe kap. Igazából a mindent elárasztó je suis Charlie hitvallás miatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom szavakba önteni. A „sárlizás” a jéghegy csúcsa, a társadalmi tudattalanban hömpölygő érzetek láthatóvá válása; amiről írni akarok, az a mélyben...

bővebben

Charlie lennék?

Most, hogy megtalálták és példásan megbüntették a kalasnyikovos urakat, ki merem mondani, hogy bár együtt érzek a meggyilkolt újságírók, rendőrök és túszok hozzátartozóival, valamint fontosnak tartom a vélemény szabadságát, és tragikusnak, ami Párizsban történt (azt is, amilyen árnyékot ez Európára vet), de ha válaszolnom kell a címben feltett kérdésre, akkor az a válaszom, hogy nem, azt hiszem, nem vagyok Charlie. Most hosszasan fejtegetnem kellene, hogy milyen iszonyatosan megvetem és elítélem azt, ami történt, megdöbbent és letaglóz (és ez így is van, két napja lerágom a körmömet, hogy...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK