Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Martyn Lloyd-Jones

Lloyd-Jones-nak volt igaza?

„Martyn Lloyd-Jones-nak igaza volt” – mondta ki nemrégiben Rico Tice, a Christianity Explored (magyarul: Keresztkérdések) társszerzője, angol evangélista. Tice arra a híres jelenetre utal vissza, amikor Martyn Lloyd-Jones a Brit Evangéliumi Aliansz 1967-es találkozóján felszólította az anglikán evangéliumiakat, hogy jöjjenek ki a Church of England kötelékéből és hozzanak létre egy közös evangéliumi szövetséget, John Stott viszont, aki aznap levezető elnöke volt a gyűlésnek, határozottan ellene mondott Lloyd-Jones felvetésének. Az a nap történelmi jelentőségű törést eredményezett a brit evangéliumi mozgalomban. Rico Tice John Stott tanítványaként egy ideig Stott londoni gyülekezetében szolgált, tehát személyes sorsában is azonosult Stott álláspontjával, idén (2024-ben) viszont kilépett az anglikán egyházból és egy presbiteriánus felekezethez kapcsolódott. Az ok a homoszexuális kapcsolatok egyházi megáldása, az anglikán püspökök világszerte hitehagyásként értelmezett új etika állásfoglalása.

bővebben

Mi a legfontosabb az evangelizációban?

„Mi a legfontosabb az evangelizációban?” – tette fel a kérdést Martyn Lloyd-Jones walesi prédikátor, a londoni Westminster Chapel lelkésze valamikor a huszadik század közepén. Saját kérdésére így felelt: „A legelső és legnyilvánvalóbb dolog ez: tudatában kell lennünk a hatalmunknak és tekintélyünknek!” Ez az a válasz, amire ma nemigen gondolna a hite relevanciájában elbizonytalanodott keresztény, aki végignézte azt a civilizációs pusztítást, amit a modernitás az elmúlt két évszázadban a kereszténység társadalmi szerepében véghezvitt. Lloyd-Jones válaszát meg sem fontolná az a generáció, amely ráadásul nemrég még a posztmodern tétova ténfergését tekintette korszerűnek, és az evangelizációban is a párbeszédet, az őszintén felvállalt bizonytalanságot, meg mindenféle állító magatartás kerülését sürgette. Ez a szemlélet hihetetlenül távol került a Lloyd-Jones által képviselt magabiztosságtól. Mint ahogy az evangélium is egyre távolabb került a kortársaktól, és aztán be is zuhant valami értelmezhetetlen pszichogödörbe, ahol az egyéni identitások megerősítésének szinonimájává vált, vagyis azonossá a korszellemmel.

bővebben

Legjobb olvasmányaim 2021-ben

Következzen most is egy válogatás azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra. Ezúttal több könyvet választottam az olvasmányaimból a kultúra területéről, mint a teológia és a spiritualitás területéről, ráadásul az utolsó négy könyv mindegyikéről van egy podcast beszélgetésünk is (Különvélemény), de ez nem jelent fontossági sorrendet, idén egyszerűen így alakult. Régi (már ismerős) és új szerzők egyaránt lesznek a listán.

bővebben

Legjobb olvasmányaim 2018-ban

Nyolcadik éve fejezem be az évet a Divinity-n a legjobb olvasmányaim listájával, de azt hiszem, még soha nem definiáltam, hogy mit is értek „legjobb” olvasmányok alatt. A „legjobb” itt azt jelenti, hogy egy könyv engem valamiért inspirált, vagy egyszerűen csak kiemelkedett a többi olvasmányaim közül. Nem biztos, hogy egyetértek a könyv üzenetével, nem biztos, hogy az adott könyvet másnak is ajánlanám, az se biztos, hogy igazán jó a könyv, de valamiért fontos volt nekem, hatott rám, értékesnek tartottam, izgalmas vagy hasznos volt nekem, vagy csak elgondolkodtatott. Most is egy ilyen...

bővebben

Az utolsó vagy az utolsó előtti?

Jézus követőiként az eljövendő világ népe vagyunk, hiszen miénk lesz a mennyek országa és örökölni fogjuk a földet. Erről szól a hitünk és a reménységünk. Martyn Lloyd-Jones szerint a problémáink fele mégis abból a gyakorlati feltételezésből fakad, hogy ez az élet az egyetlen életünk és ez a világ az egyetlen világunk. Ha megkérdezik tőlünk, hogy hiszünk-e az utolsó ítéletben és az eljövendő országban, igent mondunk, de ez a hitünk sokszor egyáltalán nem befolyásolja azt, ahogy a mindennapi életünket éljük. Pedig Jézus szerint az ő követésének az a kiindulópontja, hogy mindent az Isten...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK