Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

ortodox

Eretnekséget tanítanának a reformátori hitvallások?

Beszélnünk kell egy különös teológiai jelenségről. Azt hiszem, senkit nem lep már meg, hogy a politika mélyen belenyúlik a társadalom életébe, olyanokat is mozgósítva, akik korábban soha nem érdeklődtek a kormányzás ügyei iránt. Az sem meglepő, bár szomorú kortünet, hogy a politika az egyházban is identitásokat hoz létre: fideszes, tiszás, mihazánkos, jobboldali, baloldali, liberális vagy konzervatív politikai identitású keresztények folytatnak kommentcsatákat az interneten, méricskélik bizalmatlanul egymást a gyülekezetekben, és a politika formálja a teológiát, nem pedig fordítva. Olyan valóságban élünk, amelyben akár tetszik, akár nem, megkerülhetetlenné vált a politikai identitás, ezért megkerülhetetlenné vált a politikai teológiánk és a szívünk indulatainak a tisztázása is. Ez persze most már közhely.

bővebben

Váratlan precedens az egyházi világban

Kevés publicitást kapott egy egyházi ügy, ami idén történt, és teljesen eltér az ismerős mintázattól. Arról van szó, hogy a szexuális etika kapcsán zajló vita miatt több tucat gyülekezet szakadt ki az észak-amerikai Christian Reformed Church (CRC) nevű felekezetből, és létrejött egy új felekezet Kanadában. Joggal kérdezheti most valaki, hogy mégis mi ebben az újdonság. Eddig inkább ismerős a mintázat, ráadásul ugyanez történt a másik észak-amerikai református felekezettel, a Reformed Church in America (RCA) szervezetével is. Utóbbiból 44 gyülekezet vált ki ebben az évben, előbbiből 33. Nincs ebben semmi szokatlan, számos más felekezetben is ez történik. A globális Anglikán Közösség is szakad az LMBTQ-téma mentén, a metodisták is szakadnak, minden felekezet szakad, talán még a Római Katolikus Egyház is szakadni fog.

bővebben

Erosz és agapé: antitézis (3)

Ha túlzónak is hat, van igazság az ateista filozófus, Irving Singer megállapításában, aki Anders Nygren elemzését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az agapé keresztény szemlélete kizárja a személyek közötti szeretetet (The Nature of Love. Chicago University Press, 1984). Volt tanárom, C. Stephen Evans hasonlóképpen érvel: „Ha a felebaráti szeretet azt követeli meg tőlünk, hogy minden emberhez ugyanolyan módon viszonyuljunk, akkor az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen olyan különleges viszonyulásokkal, mint a házasság, romantikus szerelem vagy barátság. Nehezen tudnék bárkit is...

bővebben

Non habemus papam!

A mai nap ünnep a római katolikus felekezet számára. Felszállt a fehér füst, habemus papam. Megválasztották Itália új primását, Róma püspökét, Isten szolgáinak szolgáját, Vatikánváros Állam uralkodóját, az egyetemes egyház Pontifex Maximusát, a Nyugat pátriárkáját, Jézus Krisztus helytartóját, az Apostolfejedelem utódát. Amikor még szokás volt, hogy megkoronázzák az új pápákat, a fejükre tett tiara jelképezte földi hatalmukat: „Accipe tiaram tribus coronis ornatam, et scias te esse patrem principum et regum, rectorem orbis in terra vicarium Salvatoris nostri Jesu Christi, cui est honor et...

bővebben

Fülbesúgós hagyomány?

Hadd fogalmazzam meg egyszerűbben is az előző cikk lényegét. Az apostolica successio katolikus és ortodox elképzelését hallva az a játék jut eszembe, amit gyerekkoromban az óvodában játszottunk. Az egyik gyerek kitalál egy mondatot (pl. „az erkély hűvös”), és belesúgja a mellette ülő fülébe. Ő továbbadja, amit hallott, majd a következő is, aztán ő is, és így tovább, egészen a kör végéig. Az utolsó gyerek aztán elmondja hangosan, hogy az ő fülébe mi jutott el (pl. „a szekrény büdös”). A játék azért vicces, mert az üzenet akaratlanul is torzul. Rutinos óvodások néha rá is játszanak a...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK