Elkezdtem játszani a ChatGPT Open AI (Mesterséges Intelligencia) programmal. Nagyon durva. Egy perc alatt szinte bármit megír, amire kérem, legyen az esszé, stratégia, program, vers, vagy megoldás bármely tetszőleges problémára. Még az orosz-ukrán háború okairól és a feleket terhelő felelősségről is józan, mérlegelő, sok szempontot figyelembe vevő gyors válasszal tisztelt meg. Gondoltam, megkérem, írjon egy igehirdetést a Máté evangéliuma 3. fejezetéről, amelyről múlt vasárnap prédikáltam. Beírtam a chat-ablakba: „Írj egy igehirdetést a Máté 3-ról!” (Így, magyarul, mert az OpenAI egész jól beszéli obskurus finnugor nyelvünket is.) Azonnal köpte ki válaszul ezt a homíliát:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
prédikáció
Négy homiletika tankönyv
Az igehirdetéssel kapcsolatban négy tankönyvet találtam különösen hasznosnak az elmúlt tizenöt évben, amióta magam is foglalkozom prédikálással: John Stott: Hiszek az igehirdetésben, Martyn Lloyd-Jones: Preaching and Preachers (Prédikáció és prédikátorok), Bryan Chapell: Christ-Centered Preaching (Krisztus-központú igehirdetés) és John Piper: The Supremacy of God in Preaching (Isten mindenek felett valósága az igehirdetésben). Az igehirdetésről a látott és hallott példák (valamint Andrew Page jegyzetei) mellett leginkább ennek a négy embernek a gondolatai alakították az elképzeléseimet....
Az igehirdető lelke
Előző bejegyzésemben a kreatív szellemi munka példájaként említettem a prédikálást. Több, mint ezer prédikáció elmondása után viszonylag jól ismerem ezt a műfajt, ezért bátrabban is beszélek róla, mint bármely más szellemi tevékenységről. Olvastam igehirdetésről szóló könyveket, legalább négy homiletikai kurzust végigcsináltam (többek között Andrew Page és Bryan Chapell lábainál). Személyiségemből adódóan a módszertan mindig kevésbé érdekelt, mint a dolgok lényege, a homiletikai előadások is akkor segítettek igazán, amikor az igehirdetés szívére tudtak rámutatni. Ha a dolgok velejét...
Golgotás lenne Kálvin, ha ma Magyarországon élne?
A Golgota gyülekezetek egyik vonzereje, hogy a tanítók könyvről könyvre, versről versre magyarázzák a Bibliát. Nem ők az egyetlenek, akik ezt teszik, de Magyarországon szinte a brand jelük lett ez a gyakorlat. Szerintem ebben a dologban helyesen járnak el. Aki valamelyest jártas az egyház történetében, tudja, hogy azt, amit Chuck Smith példáját követve a golgotások csinálnak, lectio continua néven ismerik lassan kétezer éve, és a korai egyházatyáktól a reformátorokon és a puritánokon át a modern evangéliumi homiletika nagyjaiig (Martyn-Lloyd-Jones, John Stott, Haddon Robinson, Bryan Chapell)...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK