Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

„Biztos meglesz…”

2013. június 18. | , | 2 Hozzászólások

A Szentírásról szóló sorozattal párhuzamosan elindítok egy másik – valamivel személyesebb - sorozatot is, ami egy amerikai egyetemhez kapcsolódik, ahol éppen tanulmányokat végzek. Kicsit több mint egy hete itt vagyok a Chicago külvárosának számító Wheatonban, a Wheaton College Graduate School nyári ösztöndíjasaként, hogy az Újszövetség és a patrisztika területén az apostoli tekintély kérdését kutassam a korai egyház vonatkozásában. Van, akinek ez rém unalmas lenne, engem izgalommal tölt el, hogy végre hetekig egy könyvtárban lehetek, lexikonok és elsárgult, régi könyvek társaságában. Azért...

bővebben

A Szentírás Isten igéje (1)

2013. június 14. | , | 17 Hozzászólások

J. S. Semler 18. századi hallei teológus híres maximájában a Bibliát a történelem által korlátozottnak, de morálisan relevánsnak nevezte, és elválasztotta egymástól a „Szentírás” és az „Isten igéje” fogalmakat. Vagyis kimondta, amit utána teológusok nemzedékei harsogtak és tettek dogmává: a Szentírás nem Isten igéje. Reakcióként hívő teológusok a Biblia inspirációjáról, megbízhatóságáról és elégségességéről szóló tanokat hangsúlyozták. A Biblia körüli modern polémia a 20. század elején liberálisokra és fundamentalistákra osztotta a bibliakutatókat, és egyre inkább úgy tűnt, mintha a...

bővebben

A megörökített pillanat elkárhozása

2013. június 10. | , , | 5 Hozzászólások

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik azzal rontják el az ünnepeket, hogy mindent lefényképeznek vagy videóra vesznek. Ezek az ismerőseink képtelenek elfogadni, hogy a pillanat nyomtalanul elmúljék vagy, hogy egyáltalán elmúljék. A jelent a maradandóság reményében a jövő emlékezetével helyettesítik, és így a pillanat számukra örökké elkárhozik. Soha nem képesek átélni az eseményeket, mert azonnal újra akarják élni azokat. Így a jelen is olyan az életükben, mintha már múlt lenne, és a pillanatban való részvételük folytonos fényképnézegetés. De ne becsüljük le ezeket az embereket, mert ők...

bővebben

Félidőben?

2013. június 6. | , , | 16 Hozzászólások

Mózes, Isten embere szerint „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsolt 90,10). Ízlelgetem ezt a két számot, ugyanis éppen ma hagyom hátra a harmincas éveimet. Amennyiben a „vagy ha több” igaz lesz rám, életem felét ezennel akkor is eltöltöttem. Legfeljebb annyi van hátra, amennyit már éltem, és ez is csak engedménnyel. Persze nem kizárt, hogy tovább is élek, de azzal Mózes már nem kecsegtet. Ha a nyolcvannal számolok, pont félúton vagyok. Lehet az éveim száma kevesebb is, mondjuk hatvan, akkor viszont már az út kétharmadát megtettem. Ez furcsa, de egyáltalán nem...

bővebben

Inkább (ne) így

2013. június 4. | , | 6 Hozzászólások

Kerényi Imre két héttel ezelőtti „buzizós” mondata jó nagy port kavart a magyar közéletben, és ennek elsősorban azok örülhetnek, akik az LMBT kultúrkampf ügyét szeretnék végre előrébb tolni ezen a visszasztyeppésedő magyar ugaron. Kerényi valószínűleg nem érzékelte, hogy az euroatlanti hullámok ma már azonnal partra vetik az olyan megnyilvánulásokat, mint az övé, és otromba mondatával éppen azoknak tesz szívességet, akiktől el akar határolódni. Nekik pontosan az olyan mondatok kellenek, amilyen a színigazgatóé volt. Kerényi – mintha Jean Valjean groteszk reinkarnációja lenne – önként odaállt...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK