Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Elkészítette a rézmedencét meg rézből egy állványt is hozzá azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak.” (2Móz 38,8)
Micsoda képe ez annak, hogy lemondunk az embereknek való tetszeni akarásról! Ezek az asszonyok a tükreiket hozták el Istennek. Istennek akartak tetszeni, nem embereknek. Legértékesebb kincsüket adták neki: azt, ami szépségüket tükrözte.
David Hume óta sokan beszélnek az „is-ought” dilemmáról, vagyis arról a bölcseleti problémáról, hogy a puszta létezésből nem lehet etikai parancsot levezetni. Ha a természet önmagában van, akkor az önmagában jó, de legalábbis nem tudhatjuk, hogy jó-e vagy rossz. A tiltott fa olyan világot nyit meg, amelyben nem létezik ez a dilemma. A bibliai teremtéstörténetben Isten eltiltotta az embert a jó és rossz tudásának fájától. Akár szimbolikus, akár konkrét ez a fa, az egyszerű mozzanat, hogy a természetben megjelenik a tiltás, új dimenzióba helyezi magát a természetet. A tiltás a természetfeletti...
Az apostolok hagyománya c. könyvemben többek között azt a kérdést járom körül, hogy vajon megbízható-e az egyház legkorábbi ismert hagyománya, az apostolok bizonyságtételére épülő újszövetségi hagyomány. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy vajon lehetnek-e egyáltalán megbízhatók az emlékek. Ha ugyanis nem emlékezhetünk biztosan semmire, akkor az apostolok emlékei sem lehettek teljesen megbízhatók, amikor azokat írásba foglalták. Jogos tehát a kérdés: az emlékekről szerzett lélektani ismereteink fényében lehetnek-e megbízhatók a történeti Jézusról szóló apostoli emlékek?
„A kerúbok szárnya ki volt terjesztve fölötte úgy, hogy betakarták szárnyukkal a födelet. Egymás felé fordultak, de a kerúbok arca a fedél felé nézett.” (2Móz 37,9)
Vajon miért néztek a kerúbok a láda felé? A választ a 2Móz 25,22-ben találjuk: „Ott jelenek meg neked, és a födélről beszélek veled, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak: innen beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.” A kerúbok pontosan arra a helyre néztek, ahol az ember és Isten között megtörténhetett a találkozás. Ahol Isten újra beszélt az emberrel.
A New York-i metrót olyan hirdetések lepték el (nem az ajtón, hanem a hirdetési felületen, körbe az egész kocsiban), amelyek a különböző szexuális szokások helyességét propagálják, meglehetősen explicit módon. A hirdetések mögött az OKCupid nevű weboldal áll, és a panszexuális életmódtól a nem-monogám szexig sokféle pózban és sejtető nyelvezettel mutatják, hogyan szeretheti egymást két vagy több ember. És hogy ez oké. Mondhatnánk, hogy ebben nincs is semmi különös, ez mindennapos, hiszen nyugaton lassan hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy mindent, de tényleg mindent eláraszt az LMBTQ-propaganda, és viszi magával a gyermekeiket. Most viszont valami megtörte a mintát.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK