A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Ismertetőjelük a szeretet
A Különvélemény 12. epizódjában Francis Schaeffer Ismertetőjelük a szeretet c. könyvecskéjéről beszélgetünk, amit a szerző még 1970-ben írt, nem szűnő aktualitása miatt magyar nyelven viszont néhány éve másodszor is kiadta a Harmat Kiadó. Egyszerű kis könyv a szeretetről, ugyanúgy nincs benne semmi bonyolult, mint Jézus szavaiban, hogy szeretnünk kell egymást, a jelentősége mégis elképesztően nagy, pont azért, mert Jézus egyszerű szavait hangosítja föl. Imrével a könyv alapján őszintén beszélgetünk arról, hogy mit jelent számunkra a felebaráti és a keresztények közötti szeretet. Itt...
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (20) – Isten legyen távol!
„És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Móz 20,19)
Időnként mi is jobban bízunk az emberek közvetítésében, mint Isten közelségében. Isten szentsége veszélyes ránk. „Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. A nép, látva mindezt, remegni kezdett, és távolabbra húzódott.” (18) Így húzódunk mi is távolabb, amikor megsejtjük a szentség fenyegető jelenlétét.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (19) – A felhő
„Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, eljövök hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyenek majd neked is mindenkor.” (2Móz 19,9)
A felhőnek kettős szerepe van. Egyrészt az a feladata, hogy megmutassa, jelen van az ÚR dicsősége Izráel között, másrészt az, hogy eltakarja ezt a dicsőséget. A felhő hitet ébreszt a közelsége által is, és úgy is, hogy távol tart.
Szabad-e egy szabad államban megkeresztelni a gyermekeket?
Figyelemre méltó vita alakult ki az elmúlt napokban a keresztelés gyakorlata körül. No, nem az egyházban, különböző felekezetek között, hanem a társadalomban, egy fiatal ateista köztisztviselő írása kapcsán. Békés Gáspár azt vetette fel, hogy be kellene tiltani a kereszteléseket, mert szerinte az Alaptörvény és az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye által egyaránt védett vallásszabadságot sérti, ha valaki a saját vallását másra – jelen esetben a gyermekére – kiterjeszti. A Mandinernek adott interjúban így fogalmaz: „A vallásszabadság ugyanis saját magadra vonatkozik, azt másra kiterjeszteni már a másik ember jogába ütközik, akkor is, ha az illető valakinek a gyermeke.”

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK