Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

A jó nevelés tényleg csak kihúzza belőlünk a tudást?

2021. február 22. | , | 1 Hozzászólás

Chesterton száz évvel ezelőtt egy rendkívül divatos tévedésre mutatott rá az oktatással és a neveléssel kapcsolatban. Mivel ez a tévedés azóta sem ment ki a divatból, sőt, egyre több híve van, mi is vessünk egy pillantást rá. Arról a szokásról van szó, hogy jó szándékú emberek a gyermekeket a tekintély formáló erejétől igyekeznek megóvni, mint ahogy egy különleges virágot védenek, amely veszélyesen közel nyílt a sűrűn bejárt ösvényhez, vagy ahogy nyelvőrzők vigyáznak egy kis nép nyelvére, amely ki van téve a szomszédos, nagyobb nyelvközösség közvetlen hatásának. E divatos meggyőződés szerint az oktatásban és nevelésben a gyermekekre leselkedő veszély a tekintély, amely erőszakot gyakorol rajtuk, amikor a tudást kívülről próbálja beléjük helyezni. A bölcs oktató – mondják – nem betáplálja, hanem csak előhúzza a tudást a diákból, mint ahogy magát a diákot sem behelyezték annak idején az anyja méhébe, hanem inkább kihúzták onnan.

bővebben

Parancs fegyverletételre

2021. február 18. | , , | 14 Hozzászólások

A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.

bővebben

Ismertetőjelük a szeretet

2021. február 14. | , , , | 2 Hozzászólások

A Különvélemény 12. epizódjában Francis Schaeffer Ismertetőjelük a szeretet c. könyvecskéjéről beszélgetünk, amit a szerző még 1970-ben írt, nem szűnő aktualitása miatt magyar nyelven viszont néhány éve másodszor is kiadta a Harmat Kiadó. Egyszerű kis könyv a szeretetről, ugyanúgy nincs benne semmi bonyolult, mint Jézus szavaiban, hogy szeretnünk kell egymást, a jelentősége mégis elképesztően nagy, pont azért, mert Jézus egyszerű szavait hangosítja föl. Imrével a könyv alapján őszintén beszélgetünk arról, hogy mit jelent számunkra a felebaráti és a keresztények közötti szeretet. Itt...

bővebben

Szabad-e egy szabad államban megkeresztelni a gyermekeket?

2021. február 6. | , , , | 18 Hozzászólások

Figyelemre méltó vita alakult ki az elmúlt napokban a keresztelés gyakorlata körül. No, nem az egyházban, különböző felekezetek között, hanem a társadalomban, egy fiatal ateista köztisztviselő írása kapcsán. Békés Gáspár azt vetette fel, hogy be kellene tiltani a kereszteléseket, mert szerinte az Alaptörvény és az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye által egyaránt védett vallásszabadságot sérti, ha valaki a saját vallását másra – jelen esetben a gyermekére – kiterjeszti. A Mandinernek adott interjúban így fogalmaz: „A vallásszabadság ugyanis saját magadra vonatkozik, azt másra kiterjeszteni már a másik ember jogába ütközik, akkor is, ha az illető valakinek a gyermeke.”

bővebben

Ha az igazság csak hatalom, akkor csak a hatalomnak lesz igazsága

2021. február 3. | , , | 19 Hozzászólások

Kis túlzással az egész felnőtt életem azzal telt, hogy körülöttem mindenhol azt harsogták, hogy „nincs abszolút igazság”. A „kis túlzás”-t nem arra értem, hogy nem pont ezt harsogták volna, hanem arra, hogy hála Istennek nem ezzel telt az egész felnőtt életem, és nem mindenhol harsogták ezt. Ettől még gyakori és meghatározó élményem volt, ráadásul az abszurditásig fokozódó apologetikai feladatot jelentett a vele való viaskodás. Látszólag egyszerű volt megválaszolni („ha nincs abszolút igazság, akkor az sem lehet abszolút igaz, hogy nincs abszolút igazság”), de valahogy a kerti taracknál is szívósabban tapadt a földbe ez a meggyőződés, és még keresztény körökben is makacs gondolati indaként hatolt be mindenhova.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK