Kultúra

Nehezen kezdek el egy filmsorozatot, mert kicsit kényszeres vagyok abban, hogy ha egyszer elkezdtem, be is fejezzem. Így voltam A szolgálólány meséjével is, amit annak idején kulturális apologetikai érdeklődéssel kezdtem nézni, és leginkább amiatt is akartam befejezni (meg ha már elkezdtem). Hogy mi az alapvető problémám a sorozattal, azt itt és itt már megírtam. Most egyetlen gondolatot osztanék meg, ami lazábban kapcsolódik a szériához, viszont szorosan összefügg azzal a kulturális trenddel, amely a képzeletbeli Gileádból átvett piros ruhás, fehér fejfedős valódi tüntetőkben testesül meg. Azokra gondolok, akik rendre megjelennek keresztény rendezvényeken, és szolgálólányoknak öltözve tiltakoznak a nők keltetőgépekként való kezelése ellen. Egyszerűbben fogalmazva: azok ellen, akik fontos női erénynek tartják az anyaságot, és ellenzik az abortusz gyakorlatát. Van valami groteszk félreértés ebben a trendben, de az egyik legnyilvánvalóbb ellentmondásra eddig kevesen mutattak rá.