Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Apró bizonyság a Balaton-átúszásról

2022. július 24. | , , , | 14 Hozzászólások

Hadd osszak meg veletek egy szinte jelentéktelen, de nekem mégis fontos személyes bizonyságot a Balaton-átúszásról. Ha követitek a Divinity facebook oldalát, láthattátok a képet, amit tegnap (szombaton) kiposztoltam a célba érés után. Ez a fenti kép annak a képnek a párja: itt Dóra áll mellettem, aki egész idő alatt Balatonbogláron szurkolt nekem és várt engem. Elárulom, hogy amikor a lábam a boglári parton végre földet ért, elmorzsoltam egy könnycseppet, és Dóra is. Nem csak azért könnyeztem, mert átúsztam a Balatont és ennek örülök, vagy mert régóta készültem rá, bár biztos ez is benne volt. Van ennek a bevállalásomnak egy hosszú előtörténete is, amit kevesen ismernek. Most elmesélem egy részét, mert talán mást is bátorít.

bővebben

Mit kaptam Richard Wurmbrandtól?

2022. július 18. | , , | 31 Hozzászólások

Idei életrajzi előadásom témája Richard Wurmbrand volt. A romániai lelkipásztor tizennégy évet volt börtönben a hitéért, három évet egy földalatti magánzárkában, ahol soha nem látta a napot, viszont őrei rendszeresen verték és kínozták. Wurmbrand szenvedélyesen szerette Jézust, szerette a kommunistákat, szerette a megszálló orosz katonákat, és azoknak is Krisztust hirdette, akik gyűlölték őt. Ő írta azonban ezt is évekkel kiszabadulása után: „Jobban szenvedek Nyugaton, mint ahogy valaha is szenvedtem a börtönben, mert a saját szemeimmel látom, hogy a nyugati kultúra haldoklik. (…) A Nyugat… alszik. Azonban van egy erő, amely nem alszik: a kommunizmusé. Míg a Keleten a kommunisták kiábrándultak és elvesztették az illúziókat, Nyugaton a kommunizmus veszélyes maradt. Mert Nyugaton egyszerűen nem akarják tudomásul venni a sok rettenetes hírt a kommunista országokban végbemenő rémtettekről, nyomorúságokról és embertelen üldöztetésekről. Fáradhatatlan buzgalommal terjesztik ’üdvözítő tanukat’ mindenfelé, a felsőbb osztályok szalonjaiban, az értelmiségek klubjaiban, egyetemeken és főiskolákon, nyomornegyedekben és templomokban. Mi, keresztyének gyakran csak fél szívvel vagyunk a teljes igazság oldalán. Ők viszont teljes szívvel a hazugság oldalán állnak.” (Megkínozva Krisztusért, 92-93)

bővebben

Remény a közelgő összeomlásban

2022. július 13. | , , , | 30 Hozzászólások

Aki végighallgat egy beszélgetést Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval, az nagyon közel kerül ahhoz, hogy mentálisan maga is összeomoljon. Stumpf-Biró szerint ez az utolsó évtized, ami egyáltalán még hasonlít az ezelőtti évtizedekhez, utána véget ér a globális-ipari civilizáció. Az összeomlás szerinte sokkal gyorsabban következik be, mint ahogy felépült az a komplex rendszer, amelyet megszoktunk. A civilizációnk nem hanyatlani fog, hanem összeomlani, mert a szétesés exponenciálisan fog végbemenni. Ez olyan, mintha egy A4-es papírlapot kezdenénk félbe hajtogatni: az 50. hajtásnál a lap már annyira vastag lenne (persze ha ezt fizikailag is meg tudnánk csinálni), hogy a magasságával a Nap közelébe kerülnénk. A 48. hajtásnál viszont még szinte elképzelhetetlenül messze van a Naptól. Stumpf-Biró szerint a civilizációnk összeomlása jelenleg a 49. hajtásnál tart. Még messzinek tűnik, de már el tudjuk képzelni. Ha a mostani rend összeomlik, talán az egyiptomi vagy a római civilizáció szintjére hullunk vissza.

bővebben

Búcsá

2022. április 9. | , , , | 9 Hozzászólások

A bucsai civilek lemészárlásáról szóló híreket olvasva tolulnak elém az ukrán határon szerzett emlékek. Bucsa már március elején is az iszonyat szinonimája volt számomra, amikor Tiszabecsen önkéntesként fogadtuk a menekülőket. Ha megállítottunk egy autót (mindegyiket megállítottuk), és kiderült, hogy a benn ülők Bucsából érkeztek, na az volt mindig valamiért a legbrutálisabb. Amikor rákérdeztünk, honnan jöttek (zvitké prejíhálé?), és ők kimondták, hogy „Búcsá”, szinte azonnal megállt a levegő, majd egy-két másodperc után sírva fakadtak. Innen tudtam, hogy Bucsa valami rettenetes hellyé válhatott, de csak a gesztusokból vettem ezt le, a szavaikat nem értettem. Soha nem fogom elfelejteni a vigasztalhatatlan nagymamát, aki csak zokog, zokog, szinte kiégette már a szemét a sírás, és közben szorongatja az ölében ülő kiskutyát. Meg az édesanyákat, akik tartani akarják magukat, de aztán menthetetlenül – mint egy sokáig kotlott tojásból – belőlük is kitörnek a könnyek. Meg a kisbuszt a sok gyerekkel, akik nem értik a szüleik szomorúságát, és fülig érő szájjal köszönik meg a csokit, amit odanyújtunk nekik. A Búcsá névben sűrűsödik össze számomra ez az egész szörnyű háború. Maga a szó is olyan, mint egy nagy gonosz madár, amely folyton azt csattogja: bú-csá, bú-csá, bú-csá. Egyik ütem a bánat, másik a gúnyos nevetés. Sátáni tangó.

bővebben

Ukrajnából, Ukrajnába

2022. március 12. | , , , | 4 Hozzászólások

A háború kezdete óta elsősorban Ukrajnára és a menekülőkre irányul a figyelem. Nekem is nagyon nehéz másra fókuszálnom, folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy valamit tehessek ebben a borzasztó helyzetben. Amikor tudtam, a határra mentem vagy felajánlásokat szerveztem, amikor nem tudtam, fel-alá járkáltam a lakásban. Pár napja büszkén gondoltam a fiamra, aki egy busznyi emberért ment a határra, de szinte fájt, hogy nem lehetek én is ott. Lélekben állandóan Ukrajnában vagyok. Két nap tétovázás és vergődés után tegnap lehetőségem nyílt, hogy Győri Máté barátomhoz csatlakozva kimenjek Kárpátaljára, az ukrán határ másik oldalára. Beregszászra és Kígyósra vittünk adományokat a Baptista Szeretetszolgálat hét kisbuszával. Jó volt tenni valami kézzelfoghatót, valahogy csak ebben találok most békességet.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK