Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

A tiltott fa két világot választ el egymástól

2021. október 6. | , , | 3 Hozzászólások

David Hume óta sokan beszélnek az „is-ought” dilemmáról, vagyis arról a bölcseleti problémáról, hogy a puszta létezésből nem lehet etikai parancsot levezetni. Ha a természet önmagában van, akkor az önmagában jó, de legalábbis nem tudhatjuk, hogy jó-e vagy rossz. A tiltott fa olyan világot nyit meg, amelyben nem létezik ez a dilemma. A bibliai teremtéstörténetben Isten eltiltotta az embert a jó és rossz tudásának fájától. Akár szimbolikus, akár konkrét ez a fa, az egyszerű mozzanat, hogy a természetben megjelenik a tiltás, új dimenzióba helyezi magát a természetet. A tiltás a természetfeletti...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (37) – A kerúbok és a láda fedele

2021. szeptember 29. | , , | 2 Hozzászólások

„A kerúbok szárnya ki volt terjesztve fölötte úgy, hogy betakarták szárnyukkal a födelet. Egymás felé fordultak, de a kerúbok arca a fedél felé nézett.” (2Móz 37,9)

Vajon miért néztek a kerúbok a láda felé? A választ a 2Móz 25,22-ben találjuk: „Ott jelenek meg neked, és a födélről beszélek veled, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak: innen beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.” A kerúbok pontosan arra a helyre néztek, ahol az ember és Isten között megtörténhetett a találkozás. Ahol Isten újra beszélt az emberrel.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (36) – Különböző ajándékok

2021. szeptember 20. | , , | 1 Hozzászólás

„Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő emberekkel együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, készítsék el azokat egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR!” (2Móz 36,1)

A fenti szavakból kiderül, hogy Isten nem mindenkinek adott bölcsességet és értelmet (‎חכְמָ֤ה וּתְבוּנָה) ahhoz, hogy az istentisztelet eszközein dolgozzon. Ez a bölcsesség és értelem ajándék volt, Isten annak adta, akinek akarta. A bölcsesség (hokmah) itt inkább egyfajta alapattitűd, míg az értelem (tevúnah) konkrét hozzáértést, képességet jelent: mindkettőre szükség volt a felszerelések elkészítéséhez.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (35) – Akit arra indít a szíve

2021. szeptember 2. | , , | 2 Hozzászólások

„Eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit a szíve arra ösztönzött, és hoztak kapcsokat, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl valamilyen aranyból készült ajándékot az ÚRnak.” (2Móz 35,22)

A Mózesnek adott parancs így szólt: „Mindenki, akit arra indít a szíve (כֹּ֚ל נְדִ֣יב לִבּ֔וֹ), hozzon adományokat az ÚRnak”. A héber kifejezés nagylelkűségre hajló szívet jelent, vagyis az vigyen adományokat, akinek a szíve erre hajlik, akinek a szívéből jön ez a nagylelkűség. Isten nem akar kényszerű adományokat a szent dolgokra. Azt akarja, hogy az ugyanúgy a nagylelkű szív ajándéka legyen, ahogyan az ő kegyelme is az. Isten szíve szándékai és a nép szíve szándékai között húzódjon a nagylelkűség aranyfonala, és e kettő találkozzon a szenthely készítésekor.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (34) – Az élvezetek határa

2021. augusztus 10. | , , | 1 Hozzászólás

„Ne főzz gödölyét anyjának tejében!” (2Móz 34,26)

Furcsa törvény, de Mózes második könyve kétszer is megismétli, tehát valamiért fontos volt Istennek, hogy az izráeliek figyeljenek erre. Vajon miért nem volt szabad megfőzni a gödölyét (גְּדִי) az anyja tejében? Egy ideig csak feltételezték, de ma már biztosan tudjuk: a kánaáni kultúrákban szokás volt, hogy a kecskegidákat az anyjuk tejében készítették el. A beduinok a mai napig tejben főzik a gödölyét, az ugariti szövegemlékek pedig azt igazolják, hogy a kánaáni népek között termékenységet jelképező rítus is kapcsolódott az anyja tejében megfőzött gidához. Ez önmagában elég ok lehetett a tiltásra. Az előtte lévő mondatban azt olvassuk, hogy az első termés az ÚRé, a kecskegida sem lehetett másé.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK