Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Kovász a tésztában

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell-e szólalnom egy rendkívül fájdalmas és kiábrándító ügyben. Egyrészt a lehetséges következmények miatt, másrészt mert olyan emberről van szó, akivel bár soha nem szolgáltam együtt, a szolgálata az életem egy fontos válaszútjánál elementáris erővel hatott rám (a mai napig élesen emlékszem, hol láttam egy kivetítőn őt Jézusról énekelni és milyen érzéseket keltett bennem az éneke). Vajon van-e illetékességem abban az ügyben, amelyről most írni fogok? Van-e bárkinek illetékessége a mai dicsőítő celebritáskultúrában, hogy lépjen? Ha van, miért nem lépett? Mi van, ha már minden lépcsőfokot megjárt a szembesítés, és még sincsenek következmények? Kinek kell ilyenkor cselekedni? Pintér Béláról van szó.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (12) – Minden embernél alázatosabb

„Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.” (4Móz 12,3)

Mirjám és Áron fellázadtak Mózes vezetésével szemben, ezért Isten súlyos betegséggel büntette Mirjámot. Áron könyörög Mirjámért, de a büntetése így is eltart egy hétig, hiszen – mondja az Úr – „ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig” (14). Végül visszafogadják a táborba a megtisztult Mirjámot, de az Úr nem hagy kétséget afelől, hogy a vitában egyértelműen szolgája, Mózes mellé állt.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (11) – Panaszkultúra

„A nép pedig folyton csak panaszkodott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.” (4Móz 11,1)

A jól ismert magyar panaszkultúra nem előzmény nélküli a történelemben, magunkra ismerhetünk a pusztában vándorló zsidók folyamatos zúgolódásában is. Azt olvassuk, hogy a nép folyton csak panaszkodott, hogy rosszul megy a dolga. Szó szerint: a nép olyan lett, mint panaszkodók – rosszat az Úr füleiben (‎וַיְהִ֤י הָעָם כְּמִתְאֹ֣נְנִ֔ים רַ֖ע בְּאָזְנֵ֣י יְהוָ֑ה). A mondatban szereplő rosszat egyes bibliafordítások a nép sorsával kapcsolatos rossz dolgokra értik, de érthetjük úgy is, hogy az Úr tartotta rossznak a panaszkodásukat. Akárhogy is fordítjuk a mondatot, egyértelmű, hogy az Úr helytelenítette a nép zúgolódását, megharagudott rájuk miatta, és ítélettel felelt.

bővebben

A mennyei összeesküvés tüze

Dallas Willarddal való 2006-os személyes találkozásom jó példája az elpuskázott lehetőségeknek. Kettesben reggeliztünk, volt nagyjából egy órám, hogy kifaggassam, de egyetlen jó kérdés sem jutott eszembe. Magára a beszélgetésre is csak halványan emlékszem. Ott ülök vele szemben, próbálom kihasználni az ölembe pottyant lehetőséget, de egyre banálisabb irányt vesznek a kérdéseim, és a beszélgetésből tulajdonképpen két évtizedes távlatban is csak egy szemüveges, körteformájú embert tudok magam elé idézni, azt nem, hogy miről is volt köztünk szó. Abban viszont biztos vagyok, hogy a szentség utáni sóvárgás volt a láng, amit évekkel korábban The Spirit of the Discipline című könyve felgerjesztett bennem, és amiről igazából érdekelt volna bármi, amit tőle hallhatok.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (10) – Rendezett vonulás

„Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.” (4Móz 10,28)

Izráel törzsei akkor indultak el, amikor a Felhő vagy a Tűzoszlop felemelkedett. Ez teljes függést, állandó készenlétet jelentett számukra, hiszen nem tudhatták, mikor kell elindulniuk. Amikor azonban a Felhő vagy a Tűz felemelkedett, bármilyen hirtelen történt is az, a vonulásnak szép rendben kellett lezajlania.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK