Olyan egyházban hiszek, amelynek fundamentuma Péter és a többi apostol Krisztusról szóló tanúsága, de élő kövekből épül ma is szent templommá. Olyan egyházban hiszek, amely kétezer évnyi keresztény tradícióban gyökerezik, de a Szentírás fényében kritizálja is a hagyományt, ráismer önmagára a megörökölt szimbólumokban, de nem foglya azoknak, hálás az elődökért, de a jövőbe néz, nem szektás, de letisztultan egyszerű, nem töri szét az ólomüvegeket, viszont ablakokat nyit a világra, tiszteli a teológiai örökséget, de hisz a Biblia érthetőségében, hallgat az egyház régi doktoraira, de az...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Hogyan lett egy történész az evangéliumi mozgalom kritikusából evangéliumi kereszténnyé?
A minap végignéztem egy angol nyelvű interjút, ami annyira feldobott, hogy eldöntöttem, írok róla egy rövid beszámolót. Ez az interjú különösen érdekes lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedben inkább csak olyan történetekkel találkoztak, amikor evangéliumi keresztények hátat fordítottak az evangéliumi hitnek és visszafelé kezdtek nyilazni, interjúkban, könyvekben, tanulmányokban, doktori disszertációkban becsmérelve gyökereiket, általában valamiféle buta, ellenszenves, korlátolt, az egyént traumatizáló fundamentalizmusként jellemezve a kereszténységnek ezt a formáját. Én is látom az evangéliumi kereszténység sok fogyatékosságát, de ezek az anti-bizonyságtételek gyakran többet elárulnak az alanyaikról, mint a tárgyaikról, és a méltánytalan ítélet rossz szájízét hagyják a hozzám hasonló olvasókban. Éppen ezért üdítő viszont olyan ellenpéldákkal találkozni, mint ebben az interjúban.
Jordan Peterson téblábol a Biblia körül, de messze a cinikusok előtt jár
A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése
A Tűzfal podcast tizenharmadik részében minden idők egyik legismertebb képéről minden idők egyik legismertebb története alapján beszélgetünk. Két apa két fiúról, elveszettségről, megtaláltatásról, Isten apai szívéről. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (9) – Az ÚR dicsősége
„Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész nép előtt. Tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.” (3Móz 9,23b-24)
Vajon lakhat-e Isten Izráel népe között? Ez volt annak a napnak a nagy kérdése. Vajon elfogadja-e JHVH az engesztelő áldozatot? Működik-e a papság rendszere? Megjelenik-e Isten dicsősége? Együtt sátorozhat-e a szent Isten a tisztátalan néppel? Lehetnek-e fiak, és Isten lehet-e atyjukká?

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK