Lesslie Newbigin huszadik századi brit teológus-misszionáriusnak van egy gyönyörű hasonlata arról, hogy kik is vagyunk mi, keresztények. A hasonlat mögött Newbigin azon meggyőződése áll, hogy a keresztények közösségét csakis az új világ ígéretében érthetjük meg. A keresztények azok, akik hisznek az Isten eljövendő országában, amiről Jézus beszélt, és ennek az országnak első gyümölcsei és tanúi is egyben. Az Isten országa ereje szülte őket élő reménységre, arra a reménységre, melynek fókuszában is ennek az országnak az eljövetele áll. A keresztények arccal az új világ felé fordulva élnek, és az eljövendő ország csodálatos erejéről beszélnek a világnak. Istennel való megbékélésre hívnak, aki megszabadít a bűn és a halál fogságából az elmúlhatatlan, örök életre. Ezt a komplex igazságot világítja meg egy egyszerű kép.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (7) – Nagyobb tisztesség
„Mert a békeáldozatokból a felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot elvettem Izráel fiaitól, és Áron papnak és fiainak adtam: örök rendelkezés ez Izráel fiainál.” (3Móz 7,34)
A törvényben azt látjuk, hogy a nép képviselőinek nemcsak a felelőssége volt nagyobb (lásd 4. rész), hanem nagyobb tisztesség is járt nekik. A felajánlott áldozatok legjobb részeiből kellett a papoknak adni (leszámítva a kövérjét): övék lett az áldozati állat combja és szegye. Ezzel a nép a megbecsülését és a tiszteletét fejezte ki az Istentől szolgálatba állított vezetők felé.
Brit bibliaiskola terrorizmussal vádolja saját teológusát, mert az a homoszexualitást bűnnek nevezte
Olvasom a hírt, hogy egy brit bibliaiskola (!) kirúgja egyik teológiatanárát a homoszexualitással kapcsolatos tweetje miatt, és azzal fenyegeti, hogy terrorizmus vádjával a hatóságoknál is feljelenti őt. Olvasom ezt az abszurd hírt és csak azért hiszem el, mert én is régóta írok arról, hogy az LMBTQ-ideológia lényege nem az elfogadás, hanem egy új, kizárólagos etikai vízió, amely nem tűri a régit. A két etikai vízió között kibékíthetetlen ellentét van, hiszen egészen más a kettő világnézeti alapja, és ha a keresztények nem teszik világossá, hogy az új víziónak nincs keresnivalója az egyházban, idővel őket fogják kiebrudalni az egyházból, és akár a hatóságoknál is feljelenteni.
Mindig erény az elfogadás?
A Tűzfal tizedik részében Bolyki Lacival ismét egy elkárhozott szóra fókuszálunk. A szó, amit ezúttal szeretnénk megváltani, az „elfogadás”, illetve párja, a „befogadás”. Vajon miért lett a kultúránkban az egyik legfontosabb erénnyé, és mi történt a kirekesztés erényével? Vagy az a szó is elkárhozott? Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Házasság vs. „melegházasság”
A házasságban a Különbözővel jön létre szövetség, a „melegházasságban” az Azonossal. Az egyik az Isten imádatát jelképezi, a másik az önmagába kunkorodó ént.
A házasság vertikális isteni misztérium, a „melegházasság” egalitárius emberi projekt. Az egyik Krisztusra mutat, a másik az Egóra.
A „melegházasság” olyan, mint Nárcisszosz, aki önmagába lett szerelmes, a házasság olyan, mint Psyché, akibe az isten szeretett bele.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK