Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Teológia

Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat

Azóta, hogy az ember felett kihirdették a halálos ítéletet, nem jöhet létre Isten és ember között olyan életet adó szövetség, amely nem számol a halál és az ítélet valóságával. Ezt látjuk rögtön azután, hogy Ádám fellázadt Isten ellen, de Isten ígéretet tett neki, hogy a kígyó fejére fog taposni. Az embernek el kell szenvednie a bűn következményeit, de reményt kapott arra, hogy Isten ki fogja szabadítani a gonosz fogságából és be fogja takarni halálos mezítelenségét. Ezt olvassuk: „Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3,21) Vagyis Isten megölt egy állatot, és annak bőrével takarta el az ember szégyenét. Vér folyt, hogy az ember ne maradjon mezítelen. Ez a minta: „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22).

bővebben

A hatalom teológiája

A Tűzfal podcast huszonnyolcadik részében folytatjuk a hatalomról szóló beszélgetést, de ezúttal mélyebbre megyünk: az engedelmesség és a lázadás teológiai alapjait vizsgáljuk meg a Biblia és Watchman Nee Szellemi hatalom című könyve alapján. Ez az epizód is meg fogja piszkálni a zsigeri, szívbeli viszonyulásainkat, ha úgy tetszik, radikális lesz. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!  

bővebben

Identitása: Jézus Krisztus rabszolgája

Manapság annyira sokszor halljuk pulpitusokról, személyes bátorításokban, vagy épp polemikus youtube videókban, hogy új identitásunk alapja Isten atyai szeretete, vagyis hogy mi Isten szeretett gyermekei vagyunk Krisztusban (ez egyébként mélyen igaz!), hogy a keresztény közbeszédből szinte teljesen kiszorult a hívő identitás egy másik, hasonlóan fontos képe: a szolga (vagy inkább rabszolga) mivoltunk Krisztusban. Holott amikor az apostolok saját identitásukról írtak, rendre ezzel a szóval jelölték önmagukat. Identitásom: rabszolga. Jézus Krisztus rabszolgája. Hadd mutassak néhány újszövetségi példát.

bővebben

A hiteles megszólalás három feltétele

Annak idején homiletika professzoromtól, Bryan Chapelltől tanultam, hogy a hiteles igehirdetésben három elem van: logosz, pathosz és ethosz. Ez valójában a klasszikus arisztotelészi retorikafelfogás jól ismert triásza. Mindhárom elem elengedhetetlen ahhoz, hogy az üzenetünk a hallgatók számára meggyőző legyen. Valahogy úgy, ahogy Pál apostol a fiatal thesszalonikai hívőknek írta: „Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.” (1Thessz 1,5-6)

bővebben

A megváltó arcú társ: a kegyelem

Áprily Lajos, erdélyi református költő írja Kálvin, 1535 című versében: „S két szót kiált a bibliás magasság / hogy megkondul belé a végtelen: / Eleve-elrendeltetés az egyik, / s megváltó arcú társa: kegyelem.” Erről a kegyelemről, vagy ennek valamely homályos, emberi leképeződéséről vitatkozunk hetek óta a magyar társadalom formális és informális fórumain, olykor higgadtan, máskor hevesen, néha érvekkel, máskor érzelmekkel. A bicskei pedofilügyben közvetve érintett embertársunknak adott elnöki kegyelem páratlanul mélyen hasított az életünkbe, az országunkba, egyházainkba, barátságainkba, testvéri kapcsolatainkba, és a szóról most minden eszünkbe jut, csak a megváltó arc nem.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK