A Tűzfal tizedik részében Bolyki Lacival ismét egy elkárhozott szóra fókuszálunk. A szó, amit ezúttal szeretnénk megváltani, az „elfogadás”, illetve párja, a „befogadás”. Vajon miért lett a kultúránkban az egyik legfontosabb erénnyé, és mi történt a kirekesztés erényével? Vagy az a szó is elkárhozott? Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Házasság vs. „melegházasság”
A házasságban a Különbözővel jön létre szövetség, a „melegházasságban” az Azonossal. Az egyik az Isten imádatát jelképezi, a másik az önmagába kunkorodó ént.
A házasság vertikális isteni misztérium, a „melegházasság” egalitárius emberi projekt. Az egyik Krisztusra mutat, a másik az Egóra.
A „melegházasság” olyan, mint Nárcisszosz, aki önmagába lett szerelmes, a házasság olyan, mint Psyché, akibe az isten szeretett bele.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (6) – Öröktűz
„A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia!” (3Móz 6,6)
Mozgalmasan indult a pap reggele. Először gyolcsruhát vett magára, mert a szent helyen az oltárt csak így érinthette. Erről a törvény máshol is rendelkezett: „Készíts nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják szeméremtestüket; csípőtől a combig érjenek. Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor a kijelentés sátrába lépve vagy az oltárhoz járulva a szentély körüli szolgálatukat teljesítik, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak. Örök rendelkezés legyen ez neki és utódainak.” (2Móz 28,42-43) A beöltözés tudatossá tette a pap számára, hogy Isten szent dolgaival foglalkozik.
A globális anglikán közösség hátat fordít az angliai anyaegyháznak
Történelmi léptékű, tektonikus mozgások zajlanak a globális kereszténységben. A legfrissebb hír az, hogy szakad az anglikán közösség. Mind a tény, mind a szakadást kiváltó ok elképzelhetetlen lett volna akár egyetlen generációval ezelőtt. Elgondolhatatlan lett volna, hogy egy keresztény felekezet (jelen esetben a Church of England) liturgikus mozzanatként bátorítsa a homoszexuális párok megáldását, ahogy az is, hogy az anglikán világ túlnyomó többsége megszakítsa a közösséget az angliai anyaegyházzal és a Canterbury érsekkel. Arról, ami jelenleg a globális anglikán közösségben zajlik, illetve amit az anglikánok túlnyomó többsége ma a progresszív püspökökről gondol, Júdás apostol első században írt szavai juthatnak eszünkbe: „[A]z utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen vágyaik útján járnak. Ezek szakadásokat okoznak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek.” (Júd 18-19)
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (5) – A szegények is
„Ha nem telik neki két gerlére vagy galambra sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatként. De ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert vétekáldozat ez.” (3Móz 5,11)
A vétekáldozattal kapcsolatban Isten engedményeket tesz a szegényeknek. A fejezetben felsorolt vétkek kapcsán egy nőstény juhot vagy kecskét kellene hozni a nyájból vétekáldozatul. Ha ezt a izráeli odavitte a szenthelyre és a pap bemutatta érte engesztelő áldozatul, megbocsáttatott neki a vétke. Azonban nem minden zsidó tudott ilyen értékes áldozatot vinni, ezért Isten engedményt tett azzal, hogy a szegényebbek vihettek két gerlét vagy két galambot is az ÚRnak: egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. Ebben az esetben a galamb vére úgy számított, mintha az egy juh vagy egy kecske vére lenne.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK