Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Rendszeres teológia

A helyettes bűnhődés tana az egyházatyáknál – Római Kelemen

Evangéliumi hívők szerint a helyettes bűnhődés tana az evangélium központi igazsága. Halált érdemlő bűnösök vagyunk, akik helyett Jézus Krisztus kapta meg a büntetést, amikor Poncius Pilátus helytartósága alatt keresztre feszítették őt. Jézus a mi bűneinket vitte fel a keresztfára, Isten igazságos ítéletét szenvedte el, hogy mi megigazulva örökké élhessünk. Ez az evangélium szíve. Azonban sokan – különböző okokból és motivációkkal – megkérdőjelezik ma ezt a tant, illetve azt, hogy a helyettes bűnhődés megfelelő leírása-e a megváltásnak. Az egyik ellenvetés szerint ez a tan Anzelm vagy a...

bővebben

Bibliai teodícea egyetlen mondatban

A gonosz problémájának leegyszerűbb megfogalmazása így szól: ha Isten jó és mindenható, hogyan lehet gonosz a világban? Az egyik hagyományos feloldása a problémának pedig az, hogy Isten valamilyen nagyobb jó érdekében engedi meg, hogy legyen gonosz a világban. „Felix culpa” teodiceának is nevezik ezt, mert az érv szerint nem jöhetett volna létre valami nagyobb jó (pl. Krisztus megváltóként való megdicsőülése, Isten kegyelme gazdagságának megmutatása), ha nem következik be a bűnbeesés (ó, boldog bűn!). A molinisták által alkalmazott szabadakarati védelemmel szemben augusztiniánus vagy...

bővebben

Nem szíve szerint szomorítja meg az embereket

Ha szeretnénk megismerni Isten legmélyebb indulatait a gonosz kapcsán, az egyik bölcs dolog, amit tehetünk az, hogy a kezünkbe vesszük és végigolvassuk az Ószövetség egyik legrövidebb költeményét, a Jeremiás siralmairól szóló könyvet. A könyv az ún. ünnepi tekercsek (Megillót) egyike, mert négy másik rövid könyvvel együtt a jeles ünnepeken olvasták fel a zsidók. Jeremiás siralmai Jeruzsálem Kr. e. 587-es pusztulását siratja. Felfoghatatlan tragédia volt ez Izráel népének. Az emberveszteség, az ellenség brutalitása, a nép szenvedése az ostrom alatt és után önmagában is leírhatatlanul szörnyű...

bővebben

Mi a gond a molinizmussal?

A molinizmus egy keresztény teológiai-filozófiai irányzat, amely Isten előrelátását és az emberi akarat szabadságát igyekszik egyetlen logikai rendszerbe foglalni. A nevét Luis de Molina jezsuita hittudósról kapta, aki a dominikánus teológusokkal vitázva hangsúlyozta, hogy Istennek a világ aktuális létéről való előzetes ismeretét megelőzte az ún. kontrafaktuálisokról való ismerete, vagyis az a tudás, hogy a ténylegesen létező világon kívül milyen más világok jöhettek volna még létre. Amikor Isten úgy döntött, hogy megteremti a világot, Molina szerint Isten az összes lehetséges világ közül...

bővebben

Milyen szabad akarat?

A keresztény teológiai és filozófiai hagyományban a szabad akarat többféle értelmezését különböztetik meg egymástól, amelyek a köznyelvben mégis rendre összekeverednek, kilátástalanul kuszává téve a témáról szóló párbeszédet. Mikor arról vitatkozunk, hogy van-e szabad akarata az embernek, vagy nincsen, hogy a kálvinistáknak vagy az arminiánusoknak, az augusztiniánusoknak vagy a molinistáknak, a deterministáknak vagy az indeterministáknak van-e igazuk, időnként észre sem vesszük, hogy egészen eltérő értelemben használjuk a szabad akarat fogalmát. Ebben a bejegyzésben azzal szeretném segíteni...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK