Érdekes hasonlattal kezdődik J. I. Packer Knowing God című könyvének 1972-es előszava: „A bohóc vágyhat úgy Hamlet szerepére, ahogy én vágytam könyvet írni Istenről.” Ebből a vágyból annak idején nagyon fontos könyv született. Packer gyakorlati indíttatású iratfüzérnek, kis értékezések sorozatának nevezi, azonban ma már széles nemzetközi olvasóközönség tanúsítja, hogy jóval többről van szó. Koherens teológiát közvetítő modern klasszikusról, amely az igaz istenismeretre tanít. Időszerűségén semmit nem koptatott az első megjelenés óta eltelt negyvenvalahány év.

Azért írom most ezt, mert a Harmat Kiadó (és a KIA) jóvoltából nemrég jött ki a nyomdából a könyv újabb magyar kiadása, ezúttal Megismerni Istent címmel. Az elmúlt évtizedekben sokan kérdezték tőlem, akik a teológia iránt érdeklődtek, hogy mit olvassanak, ilyenkor gyakran javasoltam, hogy kezdjék Packer könyvével. Hatalmas előnye ugyanis, hogy Isten megismerését személyes ügynek tekinti, de régi teológiai hagyományban állva megbízható közvetlenséggel vezet be az istenismeret rejtelmeibe. Sokoldalú, világos és következetes bemutatása annak, hogy kiben is kell hinnünk. A teológiai szempontból egyre írástudatlanabb keresztény közegünkben óriási szükséget tölt be ez a könyv.

Némelyek persze azt kérdezik, miért is kellene unalmas teológiai tanulmányokkal bíbelődnünk, ha a hit útján enélkül is elboldogulhatunk. Packer már az elején csattanós választ ad. „A kérdező nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy Isten természetének és jellemének tanulmányozása valami elméleti, életidegen dolog. Pedig valójában ennél gyakorlatibb elfoglaltságot keresve sem találhat az ember. Gyakorlati életvitelünk szempontjából rendkívül fontos az Istenről való tudás. Ha egy Amazonas-vidéki indiánt – aki egy hangot sem tud angolul és sohasem hallott Angliáról – elvinnénk Londonba, és a Trafalgar tér kellős közepén szó nélkül sorsára hagynánk, az nyilvánvaló kegyetlenség volna. Nos, éppen ilyen kegyetlenség önmagunkkal szemben, ha megpróbálunk e világban élni, anélkül, hogy Istenről, ennek az egész mindenségnek a gazdájáról és irányítójáról bármit is tudnánk. Aki nem ismeri Istent, az a világot végső soron képtelen, őrült, komisz helynek fogja találni, az életet pedig vigasztalan nyűgnek fogja érezni. Ha Isten megismerésével nem törődünk, arra ítéljük magunkat, hogy céltalanul és értetlenül botorkáljunk végig az életen, mintha be lenne kötve a szemünk. Az ember így tékozolhatja el hiábavalóan az életét, és így veszítheti el a lelkét.”

Isten tudománya megéri a fáradságot – vonja le a következtetést Packer. És ebben hatalmas segítséget is ad nekünk. Érdemes megvenni és elolvasni a könyvét, majd másoknak is ajánlani. Az életünk múlhat rajta. Sőt, az örök életünk.