KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 1.
1) Kálvin János: Institutio I-II.
Annak, aki a mostani időben pehelykönnyű keresztény influenszerek helyett időtálló gondolatokkal akar találkozni, Kálvin Institutiója az egyik legjobb választás. Édesapám súlyos betegsége idején ez vigasztalt, mert ennek volt ahhoz mérhető ellensúlya. Kálvin eredetileg a francia királynak próbálta elmagyarázni a keresztény hit lényegét, majd egész életében írta és bővítette a könyvet. Az 1559-es végső változat magyarul több kiadásban is megjelent, legutóbb 2014-ben kapott új fordítást. (A kis fekete válogatást nem annyira szeretem, mert folyton megtörik benne a gondolatmenet.) Az elhagyhatatlan fekete borító senkit ne tévesszen meg, Kálvin színesen, élvezetesen és szenvedélyesen ír! És ami még fontosabb: hatalmas, kegyelmes és lenyűgöző az Istene, közeli és irgalmas a Megváltója!
2) Thomas Watson: A bűnbánat
„A bűnbánat soha nem múlja divatját” – írja a puritán szerző. A mostani időben, amikor Isten ujja nyilvánvalóan megjelent a falon, nem is tudnék időszerűbb olvasmányra gondolni Thomas Watsonénál. Isten kegyelmes figyelmeztetése bűnbánatra hív bennünket. „Isten Lelke a bűnbánat vizén jár” – írja a szerző pásztori szeretettel. „A bűnbánó esős időben vet, de jó időben arat majd. A bűnbánat kifakasztja a bűn tályogát, és utána megkönnyebbül a lélek.” Őszintén szólva sokkal nagyobb szükségünk van erre a megkönnyebbülésre, mint arra, hogy véget érjen a járvány.
3) Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis
A Nobel-díjas lengyel író regénye Néró császár idején játszódik, főhőse egy római katonatiszt, aki beleszeret egy keresztény rabszolgalányba. Betekintést nyerünk a kor pompázatos, de súlyosan aberrált világába, ahol a gladiátorharcok vérszaga vadítja meg a római polgárokat, de megjelenik egy új, ismeretlen hit is, amelynek szelíd bátorsága még a cinikusokat is zavarba ejti, amilyen Petronius, a sztoikus bölcselő, Néró tanácsadója. Izgalmas és gyönyörű történet az első nagy keresztényüldözés idejéből, amikor Krisztus követői énekelve mentek az oroszlánok elé.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 2.
Három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) John Stott: The Cross of Christ
Krisztus halála a keresztény hit középpontja. Az evangéliumi mozgalom egyik legismertebb huszadik századi teológusa Krisztus kereszthalálának a jelentőségét vizsgálja ebben a nagyszerű könyvében. Sok tanulmányt olvastam a keresztről, de Stott könyvének alaposságát, lényeglátását, kiegyensúlyozottságát és korszerűségét egyik sem tudta megközelíteni. Nem csak teológusoknak ajánlom, de nekik feltétlenül!
2) R. C. Sproul: Isten szentsége
Fiatal hívőként mély hatással volt az istenismeretemre Sproul The Holiness of God c. könyve, amely pár éve végre magyar nyelven is megjelent. Ézsaiás, Uzza vagy Luther példája, amelyeken keresztül a szerző szemlélteti Isten szentségét, egy életre a lelki retinámba vésődött. Sokszor azért nem értjük a szenvedés vagy a halál problémáját, mert nagyon keveset tudunk már Isten szentségéről. Sproul könyve sokaknak lehet a továbblépés kulcsa.
3) Michael Ende: Végtelen történet
Csodálatos mese egy Barnabás nevű kisfiúról, aki Fantázia világába csöppen, és ott érti meg, ki ő és mi a legmélyebb vágya. Mint a mesék általában, ez sem csak gyerekeknek szól. Sőt, igazán felnőttek értik meg. Senki ne a könyvből készült filmet nézze meg, mert abból pont a lényeg marad ki. Viszont nagyszerű program lehet a mese közös családi olvasása. Ezerszer többet ad, és emlékezetesebb lesz, mint az ezerhatszázhuszonkilencedik film megnézése.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 3.
A szokásos három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) J. I. Packer: A megújulás teológiája
Az anglikán teológus az angol puritánok gondolatvilágába vezet bennünket, akiket találóan a fenséges kaliforniai vörösfenyőkhöz hasonlít. „Az ember eltörpül mellettük, kicsinységét semmi nem érezteti úgy vele, mint e fák.” Valami ilyesmit éltem én is át, amikor sok évvel ezelőtt Packer könyvét olvastam. Az általa bemutatott puritán teológiai örökség mélyen átgondolt, de a szó legtisztább értelmében gyakorlatias és szenvedélyes. Aki olvasta a könyvet (angolul: The Quest for Godliness), sem a hitéletében, sem a teológia művelésében nem fog többé megelégedni kevesebbel.
2) Augusztinusz: Vallomások
A 4-5. századi afrikai egyházatya személyes vallomásait a lelkiségi irodalom egyik csúcsának tartom. Belső mélységek tárulnak fel benne, mélyebbek, mint ahová a modern lélektan eljut, mert a bűn és a vágyakozás titkos kapcsolatát Isten fényében vizsgálja; de közben lelki magasságok is megnyílnak, ahova viszont már semmilyen modern út nem vezet. „Tenálad van tökéletes boldogságunk, te magad vagy!” – írja, és ez a hangvétel végigkíséri a könyvet, hiszen Augusztinusz az első betűtől az utolsóig Teremtőjének írja a vallomásait.
3) Bo Giertz: Hitből élünk
Egyszer egy bölcs norvég karizmatikus-lutheránus teológussal beszélgettem (aki azóta már Krisztusnál van), és mikor az olvasmányainkra terelődött a szó, kiderült, hogy mindkettőnk számára meghatározó könyv volt Bo Giertz Hitből élünk (svédül: Tron Allena) c. regénye. A történet a svéd reformáció idején játszódik, amikor minden forrásban volt, és háborúk is nehezítették a svéd nép életét. Giertz többek között egy katolikus pap belső tusáján keresztül mondja el a hit általi megigazulás felszabadító örömhírét. Ez is olyan könyv, amit akár az egész családdal együtt lehet olvasni.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 4.
A három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) Henri Blocher: Kezdetben
Sok könyvet olvastam a Genezis első fejezeteiről, de Blocher kötete kiemelkedik közülük. A francia protestáns teológus alámerül a világ és az emberiség őstörténetébe, hogy megértse az élet kereteit, a káosz és a rend kapcsolatát, az ember ajándékként kapott méltóságát és tragikus lesüllyedését, a férfi és a női nem különbözőségének titkait, az isteni képmás jelentőségét, a kígyó szerepét, Ádám történelmi felelősségét, a bűn következményeit, valamint a megváltás váratlan ígéretét. Őszintén foglalkozik a bibliai szöveg és a tudományos kutatás közötti kapcsolat nehéz kérdéseivel, felvázolva a lehetséges megközelítéseket. Blocher könyvét azoknak ajánlom, akik nem akarnak mindenáron már itt és most választ kapni az összes titokra.
2) John Bunyan: A Zarándok útja
Bunyan allegorikus regénye évszázadokon keresztül az egyik legfontosabb lelki olvasmánya volt a hívőknek. Spurgeon minden évben egyszer elolvasta. Az egyszerű üstfoltozó prédikátor olyan mély bölcsességgel ír a keresztény életről, ami ma is párját ritkítja. Ha valaki egyszer sem olvasta még a könyvet, szánja rá az időt, nem fogja megbánni! Azt fogja bánni, hogy most olvassa először. Komolyan mondom: ne haljatok meg úgy, hogy kimaradt az életetekből ez a könyv! Még meghalni is más, ha a szívünkbe égett a Folyón való átkelés és a Mennyei Város képe.
3) G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt
Nagy kedvencem ez a különös regény. Chesterton a paradoxonok és fricskák nagymestere, a gondolatbukfencek varázslója, az az írózseni, aki orrunknál fogva vezet bennünket, hogy a végén szédülve, összezavarodva, saját lázadásunk által megvezetve találjuk magunkat az isteni rend lábainál, megszégyenülve, mégis felszabadultan nevetve azon, hogy mennyire ostobák voltunk. Alig van a modern irodalomban komolyabb és egyben vidámabb mű ennél a regénynél. És talán nincs is nála időszerűbb sem.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 5.
A három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) Kevin Vanhoozer: Remythologizing Theology
A teológiai konzervativizmus, amit én is vallok, nem mindig segíti a kreativitást. Ez alól üdítő (bár messze nem egyetlen) kivétel Kevin Vanhoozer, aki kifejezetten újszerű és leleményes gondolatokkal keresi az evangéliumi teológia helyét a kortárs teológiai irányzatok között. Egyik nagyszerű munkája a 2010-ben megjelent Remythologizing Theology. Mielőtt megijednénk, hogy Vanhoozer valamiféle mesévé akarja redukálni a Bibliát, pont az ellenkezőjéről van szó. Az amerikai rendszeres teológus abból a dilemmából akarja kiszabadítani a dogmatikát, hogy választania kelljen a statikusabb teológiai kategóriák (pl. Isten impasszibilitása) és a bibliai történet dinamikus és gyakran antropomorf nyelvezete között. Vanhoozer az isteni cselekvés, az isteni szenvedély és az isteni szerzőség kérdéseit úgy tárgyalja, hogy a hagyományos kategóriákat megerősíti, mégis azt érezzük, hogy a teológia előre tett lépést, nem hátrafelé. A Remythologizing Theology nem egyszerű olvasmány, de megtérül a befektetés.
2) Ranald Macaulay – Jerram Barrs: Eltorzult képmás
A szerzőpáros – akiket személyesen is közelebbről megismerhettem – a keresztény spiritualitás emberségére helyezi a hangsúlyt, és ebben abszolút hiánypótló a könyvük. Az angol címe is ez: Being Human. Sajnos sok olyan torz formája terjedt el a keresztény lelkiségnek, amely szembeállítja a Szentlélek munkáját az emberséggel, ahelyett, hogy azt mutatná meg, Krisztus hogyan tisztítja meg és teljesíti ki teremtett voltunkat, amely Isten képmását hordozza. Macaulay és Barrs könyve gyógyír és iránymutató azoknak a hívőknek, akik úgy tanulták, hogy az akaratuk nem eshet egybe Isten akaratával, az értelmük akadály Isten megismerésében, a spiritualitás csúcsa pedig a teljes én-vesztés. Az eltorzult képmás táplálékkiegészítő az egészséges lelki élethez, pietista és karizmatikus körökben felnövekedett hívőknek viszont akár életmentő is lehet.
3) Franz Werfel: Halljátok az igét!
Jeremiás könyvét fiatal lelkészként egyszer úgy tanulmányoztam végig, hogy mellette két kommentárt is követtem, és elolvastam Franz Werfel Jeremiásról szóló regényét is. E három együtt nagyon elmélyítette bennem Jeremiás alakját, történetét és Istentől kapott küldetését. Werfel modernista, expresszionista író volt, akit elsősorban az emberek belső világa érdekelt. Ebben a regényében Jeremiás (Jirmijah) próféta lelkivilágát igyekszik feltárni, meglepő hűséggel a bibliai történetszál iránt, bár nyilván lehetnek kifogásaink a lélekrajzával szemben, amelyet folyamatosan a művészi képzelet színez át. A kerettörténetet egy az egyben elhagynám (a regény gyenge pontjának tartom), és a befejezés is nyugtalanító (ami viszont nem feltétlenül baj), ezzel együtt a Halljátok az igét! gyönyörű, megrázó és felkavaró történet. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretné átélni Jeremiás sorsát, vagy akár csak be akar pillantani abba a régi időbe, amikor az ÚR még egyszer megszólította Izráelt, mielőtt kiömlött rájuk az ítélet üstje.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 6.
Megint a három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) William Hendriksen: Több mint győztesek
Ha valaki szeretne egy közérthető, egyszerű kommentárt János Apokalipsziséhez, ez az. Egyszerűt mondtam, de inkább nagyszerűt kellene mondanom, mert Hendriksent elolvasva tényleg az az ember érzése, hogy végre megértette ezt a titokzatos újszövetségi könyvet. Nem véletlen a kommentár töretlen népszerűsége sem. Hendriksen nem zavarodik bele a könyv műfajidegen szó szerinti értelmezésébe, hanem komolyan veszi egyrészt azt, hogy János képekben beszélt, másrészt azt, hogy a könyv első századi olvasóinak is releváns volt. Ha csak egy könyvet olvastok el a Jelenések könyvéről, ez legyen az.
2) Martyn Lloyd-Jones: Studies in the Sermon on the Mount
A keresztény lelkiség egyik alapszövege a hegyi beszéd, annak pedig egyik legjobb magyarázata Lloyd-Jones igehirdetés-sorozata, amit az IVP egy kötetben adott ki. Ezt a könyvet kétszer is végigolvastam, és szívesen elolvasnám újra. A lelki élet bajait jól ismerő orvos-pásztor egyenként veszi sorra Jézus mondásait, és alkalmazza azokat a mi életünkre. Mit jelent békességre igyekezni? Mit jelent szeretni és áldani az ellenségeinket? Hogyan viszonyuljunk a törvényhez? Hogyan ne ítéljünk? Mit jelent az, hogy ne álljunk ellen a gonosznak? Hogyan ismerjük fel gyümölcseikről a hamis prófétákat? Stb. A londoni prédikátor igehirdetéseit mély bölcsesség és kiegyensúlyozottság jellemzi, az egészséges tanítás kiemelkedő példája.
3) C. S. Lewis: Míg arcunk nem lesz
Lewis Psziché ókori mítoszát dolgozza fel utolsó regényében, amely szépírói pályafutásának talán legszebb ékköve. A könyv mindenekelőtt a szeretet különböző – szép és csúnya – arcairól szól, egy megrendítő történetbe ágyazva. Egy kitalált országba, Glóm királyságába vezet bennünket, ahol a főszereplő egy csúnya hercegnő, Oruál, aki eszeveszettül szereti gyönyörű húgát, Pszichét, aki viszont a Hegy istenének lesz a kedvese. A regény tragikus fordulatai logikusan következnek a szeretet és a féltékenység drámai küzdelméből, mégis szíven ütik az olvasót, mert ha jól olvassa a könyvet, önmagára is ráismer benne. Oruál és Psziché története mindvégig a hit és a hitetlenség hártyavékonyságú határvonalán táncol, de alapvetően a hitről, a reményről és a szeretetről szól. A katarzishoz azonban nem jutunk el szomorúság és könnyek nélkül.
KÖNYVAJÁNLÓK A KARANTÉN IDEJÉRE 7.
Bár nem teljesen egyértelmű, hogy van-e még karantén, egyelőre folytatom a könyvajánlókat a három kategóriában: 1) teológia, 2) spiritualitás, 3) kultúra.
1) Christopher Wright: An Eye for an Eye
Chris Wright kutatási területe a missziológia és az ószövetségi etika. Kevesen gondolnák, hogy ez a kettő összeilleszthető, éppen ezért különleges az a teológiai teljesítmény, amit Wright a könyveiben felmutat. Az An Eye for An Eye (alcím: The Place of Old Testament Ethics Today) Wright egyik legzseniálisabb könyve. Ha valaki szeretné megérteni az ószövetségi törvény által megrajzolt társadalmi rendet és annak erkölcsi alapjait, valamint azt, hogy újszövetségi alapon mit kezdjünk ezekkel az erkölcsi szabályokkal, el kell olvasnia az anglikán teológus könyvét! Nekem ma is megdobban a szívem, amikor eszembe jut, milyen megvilágosodást és örömöt jelentett, amikor először olvastam. (A brit kiadás címe: Living As the People of God. Azóta megjelent egy bővített kiadás is Old Testament Ethics for the People of God címmel.)
2) Ellis Potter: A megismerés felhője
A Harmat Kiadó gondozásában most jelent meg Ellis Potter harmadik könyve magyarul (eddigiek: 3 elmélet a mindenségről és Honnan tudod?). Rövid, tömör, és valójában egyetlen kép körül forog, ez pedig a „felhő”, amely visszatérően jelen van a Szentírás történeteiben. A könyv szándékosan áll kontrasztban a középkori misztikus irodalom egyik legismertebb könyvecskéjével, amelynek címe: A Megnemismert felhője (The Cloud of Unknowning), mégsem a „felhő” mögötti valóság tagadásáról szól, éppen ellenkezőleg: annak elismeréséről, hogy a természetes és a természetfeletti világ között van átjárás. Ellis könyvének talán legnagyobb értéke a kérdés-felelet rész, ahol a zen szerzetesből lett keresztény lelkész számos nehéz kérdést tesz tisztába a miszticizmussal kapcsolatban.
3) William A. Dembski: Being in Communion: A Metaphysics of Information
Bill Dembski amerikai matematikus és filozófus. Ez a 2014-ben megjelent kötete a tudományfilozófia területére vezet, és azt mutatja meg, miért az információ a legalapvetőbb valóság az univerzumunkban. Dembski tudományos és matematikai nézőpontból igazolja a nyilvánvalót: a létezés a lehetőségek szűkítéséből, kiválasztott mintázatokból, a részek funkcionális elrendezéséből, vagyis információból áll. Az ontológia valamilyen mély értelemben tehát kommunikáció is, valahogy úgy, ahogy János az evangéliumában mondja: „Kezdetben volt az Ige.” Aki olvasta Dembski könyvét, nem képes többé úgy gondolni a világegyetemre, mint amely pusztán a fizika és a kémia által megmagyarázható volna. Az anyagnál, sőt az energiánál is mélyebb valóság az információ, ennek pedig egyértelmű metafizikai (sőt, teológiai) következményei vannak. Lenyűgöző érvelés, érdemes elolvasni!
0 hozzászólás