Hamarosan magyar fordításban is megjelenik az ESV Study Bible!
Sok tanulmányozó Biblia született az elmúlt évtizedekben, de bátran merem állítani, hogy generációnk egyik legjobbja (ha nem a legjobbja) az evangéliumi szemléletű ESV Study Bible. Több egykori professzorom is aktívan dolgozott a megalkotásában, a magyarázó kommentjei, teológiai jegyzetei, táblázatai, színes térképei nagyon komoly segítséget jelentenek minden bibliaolvasónak – lelkészeknek és laikusoknak egyaránt. Olyan komplex magyarázó Bibliáról van szó, amelynek úgy tudom, még a kinyomtatását sem tudta európai nyomda vállalni. Óriási hír, hogy ez a nagyszerű Biblia nemsokára magyar nyelven is megjelenik, és mától a kiadónál jelentős kedvezménnyel elő lehet rendelni. Régóta vártam ezt a pillanatot, és azt hiszem, az elsők között adtam le a rendelést.
Episztemológiai jelentőségű igék (17)
A modern bölcseletben viszonylag ritka, hogy valaki a démonok szerepét hangsúlyozná, az ókorban azonban ez nem volt szokatlan. Szókratész „daimónja” semlegesebbet és pozitívabbat jelentett az akkoriak számára, nagyjából azt, amit az isten szó, de Augusztinusz, aki az Isten városa huszonkét kötetéből legalább kettőt a gonosz démonok munkájának szánt, egyértelműen negatív jelenségként tárgyalja a démonok tevékenységét. Az egyházatya az apostolokra támaszkodott, akik bátran írtak a démoni hatásról a megismerésben, illetve megtévesztésben. A 2Thessz 2,9-12 kapcsán ebben a sorozatban is láttuk már, hogy Pál apostol a tévelygést és a hazugságban való hitet részben a Sátán munkájának tulajdonította, akinek egyik jellemző stratégiája, hogy megcsal és megtéveszt. Pál Timóteusnak szintén erről ír: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,1-2)
A cinikus tragikus vaksága
A cinikus ember arról van meggyőződve, hogy látja a felszín mögötti folyamatokat, és azok mindig rosszabbak, kiábrándítóbbak, alantasabbak, mint amit mások látnak. Ez sok esetben igaznak is bizonyul, sőt a cinizmus mint világlátás is rengeteg ilyen tapasztalatból áll össze azzá a borús, gyanakvó nézőponttá, ahonnan semmi nem az, aminek látszik. A cinikus észreveszi a dicséret mögött a hízelgést, az ajándék mögött az érdeket, a vallás mögött a hatalmat, a politikus mögött a pénzt, a szerelem mögött a libidót, a kultúra mögött a gazdaságot, a szellem mögött az anyagot, az anyag mögött a semmit. A cinikus úgy hiszi, jobban érti a valóságot, mint mindenki más. A cinikust nem realisták és optimisták veszik körbe, hanem naiv és hiszékeny emberek. A cinikus átlát a valóság Patyomkin-falvain, és tudja, hogy ami mögöttük van, az az igazi valóság, és a valóság mindig rosszabb a látványnál. Mindössze egy baj van ezzel a világlátással: a cinikust képtelenné teszi arra, hogy ténylegesen lássa a világot. Ennek pedig egyetlen egyszerű, de a cinikus szempontjából végzetes oka van, amire C. S. Lewis Az emberiség felszámolása című könyvében mutat rá: ha a valóság teljesen átlátszó, akkor egyáltalán nem látható.
Milyen legyen egy evangéliumi teológus?
Az Evangéliumi Fórum Teológus műhelyében három apostoli és három protestáns példa kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen legyen egy evangéliumi teológus. Az egyenként harminc perces bevezető előadások itt visszanézhetők:
Jézus ábrázolása a második parancsolat megszegése?
Az egyháztörténetben újra és újra felmerült a kérdés, hogy Jézus művészi ábrázolása vajon nem ütközik-e a második parancsolatba, amely tiltja a bálványszobrok készítését és imádását. A parancsolat szerint Istent nem ábrázolhatjuk úgy, hogy lealacsonyítjuk a teremtés mintázatára. Vajon a tiltás érvényes a Jézus-ábrázolásokra is? Ez a kérdés mostanában nem annyira a barokk katolikus templomokban látható vérző szívű Krisztus-szobrok miatt merül fel, inkább a különböző Jézus-filmek kapcsán, most épp a The Chosen sorozat Jézus-ábrázolása miatt. A dilemma az, hogy ha Jézus Isten, akkor Jézus ábrázolása ugye Isten ábrázolása, tehát Jézus ábrázolása beleütközik a második parancsolatba, vagyis ennek alapján a The Chosen Jézusa is súlyos vétség Isten ellen. De vajon helyes-e ez a gondolatmenet?
Jézus forradalmai
Megnéztem a Jesus Revolution c. filmet, amely a 70-es évek elején Chuck Smith kaliforniai gyülekezetében kibontakozó, majd onnan tovább terjedő hippi ébredést mutatja be. A filmben Lonnie Frisbee szerepét az a színész játssza, aki a The Chosen sorozatban Jézust. Ez lehet jó választás, tekintve hogy az ébredés idején Lonnie is úgy nézett ki, mint Jézus, csak visszafelé is elsülhet, ha mostantól Jézusban meg a bohém Lonnie-t látjuk visszaköszönni. De ez most a középpontban lévő mellékszál, és nem esztétikai kritikát akarok írni, hanem egy rövid, személyes reflexiót. Az eredeti történetet jól ismertem, a Costa Mesából induló Jézus-mozgalom közvetve az én életemre is hatott, a film mégis meg tudott lepni és őszintén szólva meg is rázott.
Tisztázó közlemény a Fiducia supplicans nyilatkozathoz
A Hittani Dikasztérium 2024. január 32-i közleménye tisztázó kiegészítéssel látta el a Tanítóhivatal „Ferenc pápa lelkipásztori szemléletén alapuló”, módosított áldásteológiáját, amelyet még decemberben a Fiducia supplicans nyilatkozat rögzített a világ katolikusai számára. A kiegészítés a lehetséges félreértéseket elkerülendő tovább tágítja az áldás fejlettebb fogalmát, és lelkipásztori érzékenységgel új területekre is alkalmazza azt. A Dikasztérium kiegészítése alapján mostantól nemcsak az azonos neműek közötti párkapcsolatokat lehet megáldani, hanem megáldhatók a férj és szerető, feleség és szerető, tanár és diák, főnök és beosztott, apa és lánya, apa és fia, nagyszülő és unoka, nagybácsi és unokahúg, nagybácsi és unokaöccs, nagynéni és unokaöccs, nagynéni és unokahúg, családi barát és gyermek, valamint egyéb közelebbről nem specifikált, rendezetlen erotikus kapcsolatok is. A párkapcsolatok megáldását végző papnak hangsúlyoznia kell, hogy az erotikus kapcsolatokban csak azt áldja meg, ami közelebb visz Istenhez. Az áldás nem tarthat tovább tíz másodpercnél, a papnak erre az időre ki kell gombolnia az ingujját, továbbá semmi olyat nem tehet, ami az áldásmondás közben megkérdőjelezné a házasság szentségét. A kulturális különbségekre való tekintettel az ember és háziállat közötti párkapcsolat esetén a papnak különösen körültekintően kell eljárnia. A közlemény a felmerülő kérdések kapcsán azt is tisztázza, hogy a papok mostantól megáldhatnak kaszinókat, bordélyházakat, abortuszklinikákat és kínzókamrákat is, csak az áldásmondáskor semmiképpen ne keltsék azt a látszatot, hogy az áldás minden cselekedetet szentesít ezekben az intézményekben. A közleményt a Szentatya jóváhagyásával V. M. F. bíboros, a Spirituális örömszerzés és eksztatikus sikolyok című középiskolásoknak szánt tankönyv szerzője jegyzi.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK