Byung-Chul Han: Erósz haldoklása
A Tűzfal podcast huszonkettedik részében ismét Byung-Chul Han egyik könyvéről (Erósz haldoklása) beszélgetünk. A koreai gondolkodó szerint a szexuális forradalom nárcizmusa Erósz haldoklását okozza. Meglepő állítás a szexuális forradalom túlszexualizált korában, de nem indokolatlan, és mi ebben a podcastben most ezt a paradoxont megvizsgálva jutunk el a hit misztériumáig. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha még jobban elmélyednétek Han gondolataiban, illetve az arra adott keresztény válaszokban,...
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (24) – Valaki otthon van
„Szombatról szombatra így kell megteríteni az ÚR előtt, állandóan: örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.” (3Móz 24,8)
Az ÚR két dologra emlékezteti Mózest: „Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Gondoskodjon róla Áron, hogy az a kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül estétől reggelig állandóan égjen az ÚR előtt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt égjenek.” (1-4)
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (23) – Szent ünnepek
„Ezek az ÚR ünnepnapjai, a szent összejövetelek, amelyeket a megszabott idejükben egybe kell hívnotok…” (3Móz 23,4)
Byung-Chul Han koreai filozófus szerint a szent ünnepek közösséget teremtenek, az események önmagukban azonban nem képesek erre. A szent összegyülekezés nem csupán tömegrendezvény, hanem kilépés a termeléskényszer profán folyamatosságából és belépés a szent nyugalom ciklusába. „Az ünnepet megüljük. A munkát azonban lehetetlen megülni. Az ünnepet azért ülhetjük meg, mert szilárdan áll, mint egy építmény. Az ünnep ideje álló idő. Nem múlik, nem folyik el. Ezáltal lehetségessé teszi az elidőzést.” (Han: A rítus eltűnése, 57)
Biztos?
Értem, hogy sokan vétkesnek tartják Izraelt a palesztin kérdésben, ha most épp a közelmúlt fényében nem is annyira értem. Azt is felfogom, hogy sok vétlen áldozata van a háborúnak Gázában, sokan csapdába estek, és ugye, nincs kollektív bűnösség, ezt tanultuk, egy népet nem büntethetnek a rossz vezetői miatt. (Ugye?) Mégis, az október 7-i horrorfilmekbe illő és a bucsai öldöklést nagyságrendekkel meghaladó, az ISIS módszertanát követő kegyetlenségek, kisgyermekek megkínzása, megnyúzása, lefejezése, elevenen megégetése, az ezt végignézni kénytelen anyák megerőszakolása, elrablása, valamint a...
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (22) – Kegyelmet szerez nektek
„Mivel csonkák és fogyatékosak, nem szereznek kegyelmet nektek.” (3Móz 22,25b2)
Hogy kapcsolódik a hibátlanság a kegyelemhez? A mondatban szereplő rácáh (רָצָה) ige nifál alakban azt jelenti, hogy kegyelmet kap, elfogadható lesz, kegyelmet szerez valakinek. Ebben az esetben az áldozati állat szerez kegyelmet annak, aki áldozatként bemutatja azt. Tehát az áldozat bemutatása teszi az Istenhez járulót elfogadhatóvá, az áldozat okozza, hogy Isten kegyelmesen viszonyul hozzá. A kegyelem alapja a helyettes áldozat, illetve az áldozat vére, amely engesztelésül adatott az oltárra (vö. 3Móz 17,11). Éppen ezért nem lehetett akármilyen áldozatot bemutatni.
Tolkien és a gonosz problémája
Egy jó Isten világában a gonosz valósága az egyik legnehezebb kérdés mind az értelem, mind a szív számára. Vajon az ainuk muzsikája, az Ainulindale, J. R. R. Tolkien A szilmarilok című regényének gyönyörű első fejezete közelebb visz a feloldáshoz? A Tűzfal podcast huszonegyedik részében erről gondolkodunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel!
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (21) – De vendégem lehet
„Mivel testi fogyatékossága van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet.” (3Móz 21,21b-22)
A fejezet az ószövetségi lévita papokkal szemben támasztott követelményekről szól. Az egyik követelmény az volt, hogy a papokon nem lehetett testi fogyatékosság. Ennek az az oka, hogy a papok a tökéletes Istent képviselték a nép előtt, az ÚR szent templomában, de az is elképzelhető, hogy szolgálatuk egyben a bűneset előtti hibátlan emberiséget is szimbolizálta Isten előtt. Mindenesetre a fogyatékkal élők nem mehettek be Isten szentélyébe, hogy ott Isten kenyerét bemutassák neki. Ugyanakkor a kenyeret ők is megehették.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK