Jézus és a lenézés arcai
Jézus szereti a lenézett prostituáltakat. Jézus szereti a lenézett vámszedőket. Jézus szereti a lenézett homo-, bi-, inter- és transzszexuálisokat, vagy akiket mostanában így neveznek. Jézus szereti a panelban lakó lenézett prolikat és a szakadt nylonzacskóval sétáló hajléktalanokat. Jézus szereti a lenézett nőket. Jézus szereti a lenézett cigányokat. Jézus szereti a lenézett III/3-as ügynököket, akiknek életműve mindössze egy nyomorúságos hatos karton. Jézus szereti a lenézett átlagpolgárokat, akikben nincs semmi különös, egyszerűen csak normális, csendes, középszerű életet akarnak élni.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (6) – Jövevénységük földjét adom nekik
„Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.” (2Móz 6,4)
A földet Ábrahám, Izsák és Jákób csak jövevényként lakták, nem tulajdonosokként. Ígéret szerint volt az övék, de ők nem birtokolták azt. Minden, amit láttak, ideiglenes és múlékony volt számukra, miközben tudták, mert Isten szövetségben vállalta, hogy egyszer minden az övék lesz. A föld nem abban az értelemben lett az övék, ahogy később fiaiké, a zsidóké lett, akikkel Isten megerősítette a szövetséget (7-8). Az ígéret sokkal nagyobb volt annál, hogy a személyes életükben teljesedjen be. Ők jövevények voltak egész életükben, de hittek az ígéretekben, amelyek utódaikban be is teljesedtek.
Jordan Peterson: Rakj rendet magadban!
A Különvélemény podcast 7. részében folytatjuk a Jordan Petersonról szóló beszélgetést, ezúttal a 12 szabály az élethez c. könyvét vitatjuk meg. Imre is és én is elmondjuk, mi az, ami a könyv gondolataiból személyesen a leginkább hatott ránk. Szóba kerül a gyermeknevelés kérdése, illetve az, hogy miért fontosabb előbb rendet raknunk magunkban, mielőtt nekifognánk a világ rendbetételéhez. A beszélgetést itt vagy itt tudjátok meghallgatni.
Profi munka
Az Ördög két rafinált, bár meglepően egyszerű módszert különösen nagy hatékonysággal alkalmaz a modern ember életében, hogy távol tartsa őt Teremtőjétől és lelke üdvösségétől. Mindkettő kapcsolatban áll a jóléttel.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (5) – Csalódás Istenben
„Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.” (2Móz 5,22-23)
Az Istenben való csalódás olyan, mint mikor egy sziklamászó észleli, hogy a vele egy kötélen lévő mászótársa a mélybe zuhan, vagy mint amikor egy gyermek rájön, hogy a szülei soha nem szerették őt. Mózes valahogy így érez Egyiptomba való visszatérésekor.
Megháborodott erények hatalmaskodása
Katolikus püspökök tiltakoznak, mert az új skót törvények értelmében Skóciában hamarosan át kellene írni a Bibliát és a keresztény kátékat, ha a hívők nem akarnak gyűlöletbeszéd miatt bíróság elé állni. A fenyegetés valós. A Biblia nem PC-konform könyv, tele van őszinte, nyers szavakkal, elborzasztó történetekkel, és bár az Isten emberszeretete, könyörülete és irgalmassága áll a középpontjában, a bűnt bűnként, a gonoszt gonoszként, a céltévesztést céltévesztésként kezeli, és ehhez nem a progresszív mércéket és ajánlásokat alkalmazza. A Biblia és a keresztény hitvallások makacsul ellenállnak a kötelező haladásnak, ezért az összeütközés régóta borítékolható. Ez a konfliktus viszont azért különösen nehéz, mert a posztkeresztény progresszió bibliai erényekkel hadakozik a Biblia ellen.
A transzneműség normalizálásával a romantika váratlanul célba ért
Az a különös jelenség, hogy a világ sok országában a transzneműség a társadalmi norma és a jogrend részévé vált, megbontva a nemek szilárd kettősségét, a romantika paradox és – a szó drámai értelmében vett –tragikus célba érése. Semmiképpen ne menjünk el a jelenség mellett, mert mindennél erőteljesebben mutatja, milyen mélyen átformálta a nyugati embert az a romantikus hiedelem, hogy amit belül érzünk, az az igaz. Tévedés ne essék, a romantika mint mozgalom maga is céltévesztett. Amikor Saint-Exupéry megfogalmazta, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, nem úgy értette, hogy a szív érzései figyelmen kívül hagyhatnák a külső valóságot. Exupéry hitt a kötelességben („Felelős vagy rózsádért!”), egyszerűen csak a nyilvánvaló tényt mondta ki, hogy az ész és a megfigyelés kevés az észleléshez, a legbelső intuícióink nélkül vakok vagyunk a valóság lényegére. A romantika viszont ennél jóval messzebb ment, mert a szív vágyait olyan belső iránytűvé tette, amelyhez nincs hozzárendelve, hogy merre van a poláris észak.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK