„Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.” (2Móz 40,16)
A héber szöveget olvasva írom ezeket a reggeli elmélkedéseket, és most elértem Mózes második könyvének a végéhez. A fejezet visszatérő mondata: „ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek”. Khááser civvá Ádonáj et-Móse. (כַּאֲשֶׁ֛ר צִוָּ֥ה יְהוָ֖ה אֶת־מֹשֶֽׁה). Ez a mondat hangzik el a 16., 19., 21., 23,, 25., 27., 29. és 32. versekben. Mózesnek mindent úgy kellett elkészíteni, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.
Több bibliai szereplő azért veszítette el Isten támogatását, vagy akár az életét is, mert nem úgy járt el, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. Gondoljunk csak Nádábra és Abihúra, Saul királyra, Uzzára, vagy az Isten emberére, akit egy oroszlán ölt meg.
Az engedelmesség itt különösen is fontos volt, mert a Szentsátor felszerelésének pontosan olyannak kellett lennie, ahogyan Isten megparancsolta Mózesnek. Ezek az eszközök ugyanis szimbolizálták mindazt, amiért az ÚR közösségben lehetett Izráel népével.
Fontos volt, hogy az égőáldozat olyan legyen, ahogyan az ÚR elrendelte, és ott legyen, ahova az ÚR elrendelte. Fontos volt, hogy a mosdómedence is megfeleljen az Isten által mutatott mintának. Fontos volt, hogy a kenyerek asztala is olyan legyen, amilyennek Isten megparancsolta, és a hétágú menóra is. Meg az illatáldozati oltár, a kárpit, valamint a láda a szentek szentjében.
Az engesztelés kapcsán nincs helye az emberi ötletelésnek. A nagy váltságmű szimbólumrendszerének gondos precizitással kellett felépülnie, hiszen mindennek konkrét jelentése volt. A tárgyak művészi metaforákként ezer szálon kapcsolódtak egymásba, együtt jelenítették meg azt, ahogy Isten elgondolta az engesztelést.
És ami a legfontosabb: ez a szimbólumrendszer a Fiú halálára mutatott előre, aki évezredekkel később önmagát adta váltságul a bűneinkért. Egyszerűen nem lehetett ezt máshogy elkészíteni, csak ahogy az áldozatot hozó Isten elrendelte. Mózes nem gondolkodhatott az emberek szerint, hanem csak az Isten szerint (vö. Mk 8,33).
Mindent úgy kellett elkészítenie, ahogyan megparancsolta az ÚR. Khááser civvá Ádonáj.
És amikor minden elkészült, a Sátorra leszállt az ÚR dicsősége.
„Urunk, megrendülve állunk tökéletes váltságműved előtt! Köszönjük, hogy hibátlanul elkészült, úgy, ahogy elgondoltad!”
Igen, a a sátor és a templom belseje, a Szentek szentjének, a Mennyei Jeruzsálemnek a kocka alakján egyszer elgondolkodtam, hogy vajon miért pont kocka, ami érdekes, hogy a kockát ha kiterítjük, akkor kiad egy keresztet.. ami érdekes, hogy a Sátor körül Izrael törzsei szintén kereszt alakban táboroztak ill vonultak
Számomra a sok csoda közül a Szentsátorral kapcsolatban, egyszer az volt, amikor megtudtam, hogy a sátort körülvevő oszlopokkal határolt kerítés kapuját amiből az udvarra léptek be az „Út”-nak nevezték.
A Szentélybe bevezető ajtót „igazság” kapujának hívták.
A Szentek szentjébe pedig az „élet”-nek nevezett kárpiton keresztül lehetett belépni.
Így amikor Jézus azt mondta, hogy :
– „Én vagyok az út az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához csak általam” – akkor azt a zsidó emberek sokkal jobban értették mint mi, akik ezt csak olyan jelképes és jól hangzó kijelentésnek gondoljuk.
Ők ugyanis tudták , hogy a főpap egy éveben egyszer csak egyetlen útvonalon mehetett be a Szentélybe vagyis az Atya jelenlétébe, az pedig nem más volt, mint az „Út” kapuja melyen át a pitvarba léphetett, majd az „Igazság” ajtaján át a Szentélybe , onnan pedig az „Élet” kárpitja vezetett be a Szentek szentjébe.