Maréknyi galambtrágya öt ezüst,
ennyit adtak érte Samáriában,
de egy szamárfej nyolcvanba került;
nem volt a várban sem liszt, sem árpa,
még a köveken napozó gekkónak,
sem volt megfizethető az ára.
Vézna asszonyból tört fel a sóhaj:
„Ó, ha tudtam volna, hogy becsap engem!
bolond vagyok, tudnom kellett volna!”
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elizeus-terzinák
Menny és föld
Kezdetben alkotta a mennyeket:
az eget, madárnak és bogárnak,
hogy lovagoljanak a szeleken,
rajta boltívet, mely héberül „ráqya”,
és a boltozat mögött harmadiknak
a mennyet, hol ezer szeráfja
imádja és nyitott szárnyaival
a lábát takarja el és az arcát,
hogy elrejtse attól, ki Szent és Tiszta.
Keresztség a Jordánban
Napról napra több volt testén a folt,
bár igen hiú és kevély hadvezér,
az arám sereg parancsnoka volt.
Győzelmeit hős dalokba szedték,
pirultak a lányok a háta mögött,
Damaszkusz hárfái ünnepelték.
Még Izráel is miatta nyögött,
mert Jáhve Arámot támogatta meg,
nem akikkel szövetséget kötött.
Étel és olaj
A földbe gyökerezett a lába,
mert a görbe ember állt az ajtóban.
Számított rá, de későbbre várta.
Próféta férje halála óta
tizenhárom ezüstpénzzel tartozott,
ennyivel volt a férfi adósa.
Jigálra és Merárira gondolt:
két fia veszélyekről mit sem tudva
a pálmafa árnyékában játszott.
Születés és feltámadás
„Hajtsd az állatot s ne akadályozz
a vágtatásban, ameddig nem szólok!”
– az ijedt szolgára így kiáltott
az asszony, akit a borzasztó sokk
az Isten szent emberéhez hajszolt –
bár most nem volt sem ünnep, sem újhold.
Szívébe vad anyaösztön karmolt,
arcára állatibb vonások ültek
a szamaránál, melyen vágtatott.
Barna fürtjeit meg sem fésülte,
a rendetlen lobonc anyamedvéé,
kinek féltett bocsai eltűntek.
(Nincs ijesztőbb lény a gyermekéért
megveszekedett nősténynél, mert bármit
megtesz a kölykéért – ha kell, széttép!)
Nem mert az asszonnyal szembeszállni
még ura sem; a halálra szánt anya
a fiát akarta élve látni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK