Egy hete sokkban van az ország egyik fele, eufóriában a másik. Én most az előbbihez tartozókhoz szólok, mert az utóbbiakhoz nem tudok hallhatóan beszélni ebben a lélektani helyzetben. Nemcsak most, hanem immár két éve, amikor az áradás elkezdődött. Ez egy állapot, ahhoz hasonló, amit a drog vagy a hipnózis idéz elő. Vagy a szerelem, amely hosszú ideig minden red flaget makacsul figyelmen kívül hagy. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Meg még ki tudja, mit. Engem a „ki tudja, mit” érdekel, ez az, ami az első pillanattól kiélesít és egy mélyebb valósággal való szembenézésre késztet. Ez a valóság a politikán túl van.

bővebben