örökség

„Ajándékul adom nektek a papi tisztet.” (4Móz 18,7b)

Talán van, aki emlékszik még a Mózesről készült 1974-es filmre (eredetileg minisorozatra), amelyben Burt Lancaster játszotta a főszerepet, és Anthony Quayle Áron szerepét. A film egyik jelenete a retinámba vésődött. Az aranyborjú után járunk. A bálványimádásban Áron szégyenteljes szerepe a történet egyik mélypontja, de ami utána következik, az a történet rám gyakorolt hatásának volt a mélypontja. Áron ekkor lesz főpap. A dramaturgia nem lehet véletlen: Áron szomorúan lehajtja a fejét, arca komoly, öröm vagy hála helyett bűntudat és súlyos felelősségérzet tükröződik a tekintetén. Lényegében vezeklésként kapja a főpapi felelősséget. Élete hátralévő idejét papként kell eltöltenie, folyamatos engesztelést végezve önmagáért és a népért. A filmben ez nem kitüntetés. Ez büntetés.