Szent Ágoston szerint nem értettük meg a Szentírást (vagy valamely részét), „ha e megértés által nem növekszik bennünk az Isten és a felebarát iránti kettős szeretet” (A keresztény tanításról, Paulus Hungarus – Kairosz, 76). A középkori misztikus hagyomány túlkapásait látva Luther óvatos lett az Isten iránti szeretet gondolatával, és a hangsúlyt inkább az Isten irántunk való szeretetére, valamint az abból származó felebaráti szeretetre helyezte. János apostol valóban azt mondja, hogy „ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), és ez a szeretet minden másnak a kiváltó oka. Azonban ha ezt a helyén kezeljük, vegyük észre, hogy maga a Szentírás hangsúlyozza az Isten iránti szeretet fontosságát is, és ígéreteket kapcsol vele össze. Hadd mutassak néhány példát.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
szeretet
Szeretet, Nick Fuentes, kereszténység
A szeretet fontosságáról terveztem írni, amikor belefutottam ebbe a két héttel ezelőtti interjúba, és rájöttem, hogy épp valami ilyesmi kapcsán motoszkált a fejemben pár gondolat. Mindjárt el is mondom, hogy pontosan miről van szó, de előtte hadd foglaljam össze az interjú jelentőségét. Piers Morgan ismert műsorvezető meghívta a műsorába Nick Fuentest, az amerikai jobboldal szélén üstökösként felemelkedő podcastert. Ha valaki nem hallott még róla, jól teszi, ha megismerkedik a nevével, mert részben a hozzá való viszony okozza a konzervatív világban a friss és mély törésvonalakat. Magát az interjút eddig ötmillióan látták, de Nick Fuentes podcastjeit ennek valószínűleg sokszorosa. Annak, aki az 1990-es vagy a 2000-es években szocializálódott, egészen szürreális, hogy egy ember teljes mellszélességgel felvállalja a nézeteket, amelyekkel Piers Morgan Nick Fuentest szembesíti. De nem is ez az igazán döbbenetes, inkább az, hogy sok millió fiatal számára kettejük közül szinte biztosan Piers Morgan lett a vállalhatatlanabb. Innen fogok majd eljutni a szeretethez.
Szent Ágoston vallomásai
A Tűzfal podcast negyvenhatodik részében a világirodalom egyik legszebb kitárulkozásáról beszélgetünk, amely nem csak szép és mély, de igaz és releváns is. Szent Ágoston vallomásai ezúttal a témánk. Sok szó lesz ebben az epizódban szexről és Istenről, jóról és rosszról, akaratról és szabadságról. Mélyre ereszkedünk, hogy magasra emelkedhessünk. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Harc vagy szeretet?
A keresztény hit szempontjából elengedhetetlen annak megértése, hogy a harc és a szeretet nem zárják ki egymást. Sokan úgy viszonyulnak a harchoz, mint hajdan a Woodstock fesztivál hippi nemzedéke: MAKE LOVE NOT WAR. Virágot tűznek a puskacsövekbe és lobogó hajjal hátat fordítanak az emberek közötti békétlenségnek. A szeretet a harc ellentéte: aki harcol, nem szeret, aki szeret, nem harcol. Ez a zsigeri indulat befészkelte magát a kereszténységbe is, szinte dogmává emelve a tézist, hogy „nincsenek oldalak”, csak zárt, befogadásra képtelen, egymásnak feszülő elmék és akaratok, holott nem nehéz belátni, hogy ez elvként megfogalmazva fényévekre van mind a valóság természetétől, mind a Biblia tanításától. A valóságban minden igazi szeretet készen áll a harcra, és egyetlen harc sem jó, amit nem a szeretet motivál.
Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”
Május elején összejött Richard Dawkins és Ayaan Hirsi Ali belengetett beszélgetése. Ennek ugye az adta az apropóját, hogy még tavaly év végén az ateista jogvédő bejelentette, hogy keresztény lett, Dawkins pedig nyílt üzenetben kérdőjelezte meg Ali döntésének bölcsességét, és azt is, hogy egykori mentoráltja valóban kereszténnyé vált volna. Dawkins szerint inkább csak egy haszonelvű döntésről lehet szó, amit akár ő maga is kész bevállalni, ha a nyugati kultúrát kell védeni a woke hordákkal és a muszlim hódítókkal szemben (ez most az én parafrázisom). Dawkins hívta meg Alit és adott neki platformot, hogy megvitassák, amit meg kell vitatniuk. A beszélgetés egyik eredménye az lett, hogy Ayaan megerősítette: valóban keresztény, elhiszi a Krisztusról szóló örömhírt, Dawkins pedig ezt maga is végül elismerte, leszögezve, hogy a keresztény hit azért számára továbbra is zagyva értelmetlenség.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK