Ti írtátok
A blog történetében először van olyan, hogy jelentősen korlátozom a hozzászólásokat. Ennek többször elmondtam az okát. Olyan fülsiketítő ordibálás zajlik hosszú ideje a közösségi médiában, hogy moderálás nélkül ma már képtelenség normálisan beszélgetni. Ez egy elnémító szellem. Azok hallgatnak el, akik nem bírják a feszültséget, nem akarnak még egy röhögő fejet, megszégyenítő ledorongolást, még egy vitát, emiatt jó ideje félrehúzódnak (vö. Ez 34,21). Engem pedig most kifejezetten azok gyönge hangja érdekel, akik látják a mélyben a bajt. Az ő hangjukat szeretném hallhatóvá tenni. Továbbra is köszönöm a megértést és a türelmet más olvasóktól – testvérektől és idegenektől –, különösen azoktól, akik még most is inkább azt mondanák el, amit higgyétek el, rengetegszer hallottunk az elmúlt időszakban. Olyan burokban ma senki nem él Magyarországon, ahol épp az ne látszana, hogy mindenfelé macskás fadíszek lógnak. A röhögőfejecskés emojik áradásában nincs sportértéke még egyet ide aggatni. Azokat a hangokat szeretném felhangosítani, amelyek a jelenség mögé tudnak látni. Egy ilyet osztok ma meg veletek. Talán a legfontosabb komment volt az elmúlt héten.
Mákony és valóság a politikán túl
Egy hete sokkban van az ország egyik fele, eufóriában a másik. Én most az előbbihez tartozókhoz szólok, mert az utóbbiakhoz nem tudok hallhatóan beszélni ebben a lélektani helyzetben. Nemcsak most, hanem immár két éve, amikor az áradás elkezdődött. Ez egy állapot, ahhoz hasonló, amit a drog vagy a hipnózis idéz elő. Vagy a szerelem, amely hosszú ideig minden red flaget makacsul figyelmen kívül hagy. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Meg még ki tudja, mit. Engem a „ki tudja, mit” érdekel, ez az, ami az első pillanattól kiélesít és egy mélyebb valósággal való szembenézésre késztet. Ez a valóság a politikán túl van.
A kampánynak vége van, testvérek, a szellemi harcnak nincsen
Kedves olvasók, kedves testvérek! Ahogy kommentben jeleztem már, ezekben a napokban tapintatból korlátozom a kommentelést, akár szó és hang nélkül törlök nem kívánt hozzászólásokat. A mikroagresszió mértéke szinte elviselhetetlenné vált a közösségi médiában, kijár nekünk egy kis csend, azoknak különösen, akik gyászolnak. A kampányt most már abba lehet hagyni. Ez a kormány megy, egy másik kormány jön, eldőlt a közvéleménykutatók versenye is, szükségtelen a veszteseket tovább gyomrozni, sót hinteni a sebekbe meg egyenesen kegyetlen. Ha valaki mégis ezt csinálná, kérem, ne itt tegye.
Isten döntött
Isten döntött. Engedett azoknak, akik elégedetlenek és dühösek voltak, vagy egyszerűen mást akartak, szó szerint mindenáron. Átadta az országot nekik, és azoknak a földi és földalatti erőknek, amelyek Magyarországot és a keresztény világnézetet szálkának látták a köröm alatt, és akik mindent megtettek azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Isten döntése ez. Mostantól azokkal a bajokkal, amelyekkel eddig Orbán Viktor és kormánya küzdött, egy új kormánynak kell megküzdenie, amely több számunkra fontos kérdésben szinte biztosan mást is fog bajoknak tekinteni. Nagy lesz a kontraszt.
Ezeket az igéket gondoljuk át a választások előtt (és majd utána is)!
The Times egyszer megkeresett több neves írót, hogy fejtsék ki, szerintük mi a baj a világgal. G. K. Chesterton rövid választ küldött vissza a szerkesztőségnek: „Tisztelt Uram! Én magam. Üdvözlettel: G. K. Chesterton.” Ebben a szellemben szeretnék egy csokor igét egyszerűen idetenni, hogy a választások előtti napokban (és majd utána is!) elmélkedjünk rajtuk. Ezek az igék rólunk – választókról, emberekről, keresztényekről – szólnak. Nekünk, nekem, hozzám szólnak – és talán hozzád is.
Miért mások a keresztények? (A Diognétosz-levélről)
A Tűzfal podcast hatvankilencedik részében egy Kr. u. II. századi ókeresztény levél alapján arról beszélgetünk, mi különbözteti meg a keresztényeket a világtól, és mi az, ami nem. Szóba kerül az egyház prófétai szerepe és annak félreértése, a hit és az életmód kapcsolata, és hogy mi a keresztények hitének éltető forrása. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (3) – Mózes tragédiája
„De az Úr megharagudott rám miattatok, nem hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról!” (5Móz 3,26)
Hogy mekkora Mózes szomorúsága amiatt, hogy nem mehet be az ígéret földjére, azt mutatja, hogy csak ebben a könyvben hányszor hozza szóba a dolgot. Olvassuk el lassan, figyelmesen ezeket a mondatokat:
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK