Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Dömping

2021. június 30. | , | 14 Hozzászólások

Gyerekkoromban voltak kifejezetten kommunista – vagy ahogy akkoriban mondtuk: szocialista – ünnepek. Ilyen volt április 4-e, a felszabadulás ünnepe, május 1-je, a munka ünnepe, november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, március 21-e, a Tanácsköztársaság ünnepe, és bár igyekeztek bevörösíteni a hagyományos ünnepeket is (augusztus 20-a például Szent István ünnepéből az Alkotmány ünnepe, március 15-e pedig március 21-ével és április 4-ével összevonva a Tavaszi Ifjúsági Napok lettek), de az ünnepeknek valahogy véges volt a száma. Letudtuk őket, majd továbbléptünk. Tudtuk, hogy az igazán fontos ünnepek azok, amelyekben vagy a piros-fehér-zöld színek dominálnak, vagy a keresztény hit valamelyik misztériuma. Amikor a szocializmusnak hirtelen vége lett, a szocialista műünnepek egyik napról a másikra úgy tűntek el, hogy nyomuk sem igen maradt.

bővebben

Mit kaptam G. K. Chestertontól?

2021. június 28. | , , , , | 0 Hozzászólások

Szokásos éves életrajzi előadásom témája idén G. K. Chesterton volt. Az angol író, esszéíró és publicista kapcsán C. S. Lewis még ateista időszakát jellemezve mondta: „Chestertont jobban szerettem, mint az összes többi modern írót együttvéve; leszámítva persze a kereszténységét.” Aztán megszerette a kereszténységét is. Chesterton nekem is régi nagy kedvencem, de én kezdettől a kereszténysége miatt is szerettem őt, noha ő katolikus volt és mély ellenszenvvel viseltetett a kálvinizmus iránt, én pedig protestáns vagyok és meggyőződéses kálvinista. Még azt sem mondanám, hogy szeretem őt, „leszámítva a katolicizmusát”, mert az a katolicizmus, amit ő képvisel, egyáltalán nem áll távol tőlem, csak én annak értékeit a kálvinizmusban találom meg. Az életrajzi előadásban három területet emelik ki Chesterton életművéből, amelyek a mi korunkban is érvényesek, sőt, prófétaiak.

bővebben

Az elválasztásról

2021. június 24. | , , , | 7 Hozzászólások

„Love unites” – ez állt Mats Hummels német játékos szivárványos pólóján, amit néhány napja egy sajtótájékoztatón erkölcsi hitvallásként vett magára. Számomra most ebben nem is az az érdekes, hogy egy focista vajon miért tartja fontosnak, hogy a homoszexualitás elfogadását népszerűsítse, és még csak nem is a szlogen igazságtartalma érdekel, hogy ebben az esetben vajon tényleg a szeretet egyesítő erejéről van-e szó, sőt, hogy vajon helyes-e szeretetnek nevezni azt, amire Hummels gondol. Inkább azért hozom fel a dolgot, mert rávilágít kultúránk egyik furcsa előítéletére. Arra, hogy valami különös okból úgy gondoljuk, hogy ami egyesít, az jó, ami elválaszt, az viszont rossz. De ez egyáltalán nem magától értetődő. Ezzel az erővel akár azt is állíthatnánk, hogy ami függőleges, az jó, ami vízszintes, az viszont rossz. Holott például az aszfaltra festett záróvonal vízszintesen jó, a villanypózna pedig függőlegesen, az ember esetében pedig nappal inkább a függőleges helyzet a jobb, éjszaka viszont a vízszintes.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (29) – Megszentelem és Istenük leszek

2021. június 22. | , , | 0 Hozzászólások

„Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, hogy közöttük lakozzam én, az ÚR, az ő Istenük.” (2Móz 29,44-46)

Maga Isten választotta Izráel fiait a népéül, hogy Istenük legyen és közöttük lakjon. A szent Isten és a tisztátalan nép kapcsolatában azonban közbenjáróra és engesztelésre van szükség: ez ennek a fejezetnek is a legfőbb tanulsága. A főpap a közbenjáró, a kijelentés sátrához tartozó oltár pedig az engesztelés helye. Mindkettőnek szentnek kell lennie.

bővebben

A genderkérdésről szeretettel

2021. június 18. | , , | 11 Hozzászólások

A Különvélemény 20. epizódjában Imrével most azt kockáztatjuk, hogy a kulturális háború kellős közepén fogalmazunk meg különvéleményt, miközben a két lövészárokból kilőtt lövedékek a fejünk mellett zúgnak el. Igen, a genderkérdésről van szó. Beszélgetésünk kiindulópontja az az átfogó munka, amit Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája c. könyvével tett le az asztalra. Tudjuk, hogy a téma sokféle érzelmet hív elő, amelyek egy része ráadásul a politikára irányul. Igyekszünk a jelenségek mögé nézni, és ezúttal is szeretettel, a bibliai-keresztény nézőpontból keressük a választ arra, hogy vajon miért vált ennyire fontossá és megosztóvá az ember természetéről szóló vita, és milyen cölöpökhöz érdemes igazodnunk, ha nem akarunk ebben a zavaros ügyben teljesen elveszni.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK