Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Egy keresztény társadalom lehetősége

A Különvélemény 19. epizódjában Imrével most kifejezetten rázós témát veszünk elő. T. S. Eliot brit költő Egy keresztény társadalom eszméje c. esszékötetére támaszkodva arról beszélgetünk, hogy lehetséges-e egy keresztény társadalom, és ha igen, milyen értelemben lehetséges és milyen értelemben nem. Eliot könyve mellé behozzuk Kálvinnak a polgári kormányzásról szóló gondolatait is, és azt is megvitatjuk, hogy Jézus követőiként van-e egyáltalán dolgunk azzal, hogy a társadalom elvi alapjainak a meghatározásában részt vegyünk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többsége hátat fordított a kereszténységnek, mi sem vagyunk felhőtlenül optimisták, abban viszont biztosak vagyunk, hogy a kereszténység nem csak a múlt ügye.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (26) – Karmazsintetű

„Azután készíts kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból! Művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat!” (2Móz 26,31)

Ez a négy szín többször előkerül a Szentsátor leírásában, közülük azonban kiemelkedik a karmazsin, a kárpit égő vöröses színe. Ezt a színt egy pici állatból vonták ki, amit a népnyelv karmazsintetűnek vagy karmazsinféregnek nevez. A héber szöveg is így utal rá: ‎תֹלַ֣עַת שָׁנִ֔י. (A toléah (תּוֹלֵעָה) férget, a sáni (שָׁנִי) pedig skarlátvöröst vagy karmazsint jelent.) Ez a különös állat adta a vérét ahhoz, hogy a Sátor kárpitjának is a vérvörös legyen a meghatározó színe.

bővebben

Étel és olaj

A földbe gyökerezett a lába,
mert a görbe ember állt az ajtóban.
Számított rá, de későbbre várta.
Próféta férje halála óta
tizenhárom ezüstpénzzel tartozott,
ennyivel volt a férfi adósa.
Jigálra és Merárira gondolt:
két fia veszélyekről mit sem tudva
a pálmafa árnyékában játszott.

bővebben

A „felvilágosodás koráról” szóló narratíva egy mítosz?

Daniel von Wachter filozófus, a liechtensteini International Academy of Philosophy professzora nem kevesebbet állít, mint hogy a felvilágosodás koráról szóló standard történet valójában egy mítosz, amely annak ellenére tapadt meg a köztudatban, hogy a tények egyértelműen ellentmondanak neki. A közismert narratíva szerint a tizennyolcadik század (kb. 1680-1800) volt az „Ész korszaka”, amikor az értelem fénye betört a tudatlanság sötétségébe, és az egyház ellenállását legyőzve az ész, a tudomány és a szabadság vette át a hagyományok helyét. Ezt a történetet olvassuk tankönyvekben, ezt propagálja a BBC, ezt veszi ma készpénznek a legtöbb átlagosan tájékozott ember.

bővebben

Valószínűleg sokkal többen tudtak olvasni Jézus korában, mint eddig feltételezték

Újszövetséges teológusokat régóta élénken foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon milyen mértékű lehetett az első századi Palesztinában az írni-olvasni tudók számaránya. William Harris, a Columbia Egyetem tanára 1989-es könyvében a legjobb esetben is (ez számára a művelt Athént jelenti) mindössze tíz százalékra becsülte ezt az arányt Jézus korában, és szerinte ez a tíz százalék is elsősorban művelt férfiakat foglalt magában. Catherine Hezser – akire Bart Ehrman szokott hivatkozni – Jewish Literacy in Ancient Palestine c. könyvében még kisebb százalékot feltételezett: szerinte ebben az időben Palesztinában legfeljebb három százalék lehetett az írni-olvasni tudók aránya, és ez is csak a nagyobb városokban.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK