„Hajtsd az állatot s ne akadályozz
a vágtatásban, ameddig nem szólok!”
– az ijedt szolgára így kiáltott
az asszony, akit a borzasztó sokk
az Isten szent emberéhez hajszolt –
bár most nem volt sem ünnep, sem újhold.
Szívébe vad anyaösztön karmolt,
arcára állatibb vonások ültek
a szamaránál, melyen vágtatott.
Barna fürtjeit meg sem fésülte,
a rendetlen lobonc anyamedvéé,
kinek féltett bocsai eltűntek.
(Nincs ijesztőbb lény a gyermekéért
megveszekedett nősténynél, mert bármit
megtesz a kölykéért – ha kell, széttép!)
Nem mert az asszonnyal szembeszállni
még ura sem; a halálra szánt anya
a fiát akarta élve látni.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Víz és vér
Megrepedt ajkuk véresre dagadt,
s mint ezernyi házába száradt csiga
a víztelen, meszes tájba olvadtak;
két királyi sereg lassú csíkja
hagyott mászásnyomot a dombok alatt,
ahol elhaladtak lovaikkal;
a dicső csápokból csak ez maradt:
jobb kezük a porban húzta a lándzsát,
nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.
Pszichopolitika?
A Különvélemény 15. epizódjában Somody Imrével ismét Byung-Chul Han egyik könyvéről beszélgetünk. A koreai filozófus Pszichopolitika c. kötete a hatalomgyakorlás új módozatairól szól, amelyek lényege, hogy immár nem a kard megfélemlítése képezi a hatalom lényegét, nem is a test mint eszköz birtoklása, hanem a lélek manipulálása, a Big Data mátrixai, amelyek úgy tesznek bennünket alattvalókká, hogy észre sem vesszük. Most is kritikusan, a saját kérdéseinkkel (és válaszainkkal) közelítünk egy meghatározó gondolkodó gondolataihoz. Bennem most több volt az ellenvetés, mint az előző könyve kapcsán. Szerintem Han marxista hatalomfelfogással és egzisztencialista szabadságfelfogással dolgozik, Imre szerint nem. De együtt igyekszünk ebben most is Krisztusra mutatni.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (23) – Jogegyenlőség
„A nincstelennek se kedvezz peres ügyében!” (2Móz 23,3)
Azért érdekes ez a mondat, mert csak akkor van értelme, ha a törvény egyébként hangsúlyosan védi a nincsteleneket a gazdagokkal szemben. És hát pontosan erről van szó: az Ószövetség számos alkalommal tiltja a személyválogatást, az igazság elferdítését, a gazdagok és előkelők előnyben részesítését. A bírói ítéletek nem kedvezhettek a jómódúaknak, és súlyos bűnnek számított a vesztegetés elfogadása. De ez nem történhetett fordítva sem.
Keresztény értékrend?
Az elmúlt években menthetetlenül belegabalyodtunk a keresztény értékrend körüli társadalmi vitákba. Sokan úgy gondolják, hogy keresztény értékrend valójában nem is létezik, hiszen az evangélium nem értékrend, hanem kegyelem és szabadítás, és a szóhasználat – különösen politikusok szájából – inkább csak zavart kelt, sőt, elhomályosítja mind a keresztény hit igazságát, mind a politikusok nemtelen hatalmi motivációit, amelyekhez a kereszténységet egyszerűen csak takaróul használják. Ezt a gyanút az olyan történetek, amilyen Borkai Zsoltté vagy Szájer Józsefé, szinte kikezdhetetlenné teszik, és talán nem is az ő történetük a legrosszabb.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK