Vajon nem azért maradunk le folyton egy csodáról, mert annak ismétlődését olyan magától értetődőnek vesszük, mint azt, hogy a konyhában le- és felkapcsoljuk a mennyezeti világítást? A napfelkeltére gondolok. Egyik reggel, ahogy félrehúztam a függönyt és néztem a velem együtt kelő napot (igen, azon szerencsések közé tartozom, akiknek a lakásablakából tiszta időben látszik), elképzeltem, hogy én vagyok az az ember, aki az Örök Felhő országában élve még soha nem látott ilyet. Elképzeltem, hogy mindezidáig csak egyhangú, színtelen tájat láttam, ahol minden olyan szürke és halovány, mint a...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (43) – Nem én, hanem Isten!
„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára.” (1Móz 41,16) Amikor elkezdődik József felmagasztaltatása, József pontosan tudja már, hogy hol van a világban a helye. Isten uralma alatt. A főpohárnok beajánlja őt a fáraónak, mint olyan embert, aki meg tudja fejteni az álmokat. A fáraó senkit nem talált udvartartásában, aki képes lett volna megfejteni nyugtalanító álmait, ezért kapva kap az alkalmon és magához hívatja Józsefet. Azután, amit neki a főpohárnok a börtönben történtekről mesélt, a fáraói bizalma rendkívül nagy a héber rabszolga iránt. „Rólad azt...
Roger Scruton és a futóbolondok
Pár napja fejeztem be Roger Scruton Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyvét. Scruton idén januárban hunyt el, de nagy visszhangot keltő 1985-ös remekművét, amellyel kivívta a haladó értelmiség megvetését és gyűlöletét, még épp időben átdolgozta és újra kiadta. Az angol filozófus elemző részletességgel, mégis összegző lényeglátással mutatja be a második világháború utáni újbaloldali eszmekör meghatározó személyiségeit – Eric Hobsbawmtól Lukács Györgyön át Slavoj Žižekig –, illetve ezen személyiségek nagy utat bejárt gondolatait. Izgalmas szellemi csemege, bár fanyar ízvilága nem hagyott...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (42) – Nem véletlen
„Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Móz 40,3) Az ÚR Józseffel volt. Szerencséssé tette mindenben, amihez a keze hozzáfogott, és kedvessé tette a börtönparancsnok szemében. De nemcsak ebben mutatkozott meg Isten jelenléte, hanem abban is, hogy Józsefen kívül álló események rendre úgy alakultak, hogy a Józsefben lévő lélek azok által nyilvánvalóvá válhasson. A fáraó két fontos vezető emberét börtönbe vetették, pont ugyanabba a börtönbe, ahol Józsefet is fogva tartották. Ekkor még nem tudjuk, de ez jelentette a fordulat...
Felejtsük el végre, hogy Warfield szerint Isten „diktálta” a Bibliát!
Visszatérő, makacs vád a teológia világában, hogy a „verbálinspiráció” evangéliumi vagy fundamentalista (a különbségtétel hiánya is beszédes) tana egyfajta mechanikus inspirációt takar, vagyis arról szól, hogy Isten lényegében tollba mondta a szavait, sőt, szinte ő fogta a szentírók kezét, amikor leírták, amit diktált nekik. A vádat ismételgetők a jól értesültség látszatát keltve ilyenkor B. B. Warfield nevét szokták bedobni, és akik még tájékozottabbnak akarnak látszani, a „princetoni teológusok” csoportmegnevezést is a nézet mellé biggyesztik, jelezve, hogy ez a lesújtóan primitív felfogás...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK