Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Filozófia

Imre, én és Roger Scruton

2020. október 2. | , , | 9 Hozzászólások

Miután felvettük a Különvélemény 8. részét (Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok), az eddigiektől eltérően most erős hiányérzet maradt bennem. Úgy éreztem, cserben hagytam a brit filozófust, akinek a gondolatait rendkívül értékesnek tartom a különféle baloldali ideológiákkal áthatott – és gyakran megerőszakolt – civilizációs közegünkben. A felvétel után sokat töprengtem azon, hogy miért nem jött át a beszélgetésünkön Scruton sziporkázó bölcsessége. Ennek persze lehet egyszerűen az az oka, hogy én nem vagyok a beszédben olyan lírai és szellemes, mint ő, Imrét meg nem inspirálta Scruton annyira, mint engem. De azt hiszem, más is van az okok mögött.

bővebben

Autentikus életet élünk? Remélem, nem!

2020. szeptember 23. | , , , | 12 Hozzászólások

Ha egy embert nagyon meg akarunk dicsérni, nevezzük autentikusnak. Az autenticitásra buzdító frázisokkal tele van az internet. „Az autentikus élet mágnesként vonz” – mondja az egyik klisé. Egy másik szerint: „Autentikusnak lenni azt jelenti: elég bátor vagy ahhoz, hogy önmagad légy!” Michael Jordan így fogalmazta meg az autentikus élet lényegét: „hűnek lenni ahhoz, aki vagy”. Nike cipőjébe bújva mondhatnánk így is: „Just do it!” Kevin Spacey művészi krédója hasonló Jordanéhoz: „Maradj hű saját brandedhez és hangodhoz, akkor közönséged a hitelességedre lelkesedéssel és szenvedéllyel fog válaszolni.” Hogy autentikusnak lenni azonban mennyire kockázatos, azt mutatja, hogy a #metoo csúcspontján Spacey közönsége szenvedélyes megvetéssel utasította el a színész autentikus brandjét és hangját, pedig a Kártyavár antihőse aztán tényleg semmi mást nem tett, csak önmagát adta.

bővebben

Az apologetikában nem csak analitikus filozófiai érvekre van szükségünk

2020. szeptember 15. | , | 19 Hozzászólások

Apologetikai szempontból rendkívül hasznosnak tartom, amit az elmúlt évtizedekben keresztény filozófusok (pl. Alvin Plantinga, Richard Swinburne, William Lane Craig) az analitikus filozófiai hagyományon belül mozogva letettek az asztalra. Az aufklérista nyugati szekularizmus részben a klasszikus istenérvek cáfolatain nyugszik, ezért megkerülhetetlen ezeknek a vitáknak az újranyitása és az ellenérvek hadrendbe állítása, ha azt szeretnénk megmutatni, hogy a keresztény hit alapjai nem feltétlenül észszerűtlenek vagy könnyen zárójelbe tehetők. Plantinga és mások az angolszász analitikai hagyományon belül nyitották újra tágra a kapukat a megértést kereső hit előtt, ezzel nagy szolgálatot tettek azoknak, akik a klasszikus apologetika eszköztárával igyekeznek megvédeni a keresztény hit igazságát.

bővebben

Jordan Peterson: Marx, gender és más mumusok

2020. augusztus 1. | , , , , | 1 Hozzászólás

A Különvélemény podcast 6. részében Somody Imrével korunk egyik ikonikus gondolkodójáról, Jordan B. Petersonról kezdünk beszélgetni. A kanadai pszichológust ebben az epizódban elsősorban a transzneműséggel és a posztmodern baloldallal való kapcsolatában igyekszünk megérteni, keresztény nézőpontból. Közben olyan témákat érintünk, mint a könyörület és a sérelmi indulat, illetve a hatalom és az elnyomás közötti különbség, meg hogy van-e folytonosság a marxizmus és a posztmodern között, és hogy miért nem jó, ha nyulakként élünk. Imrével most sem értünk mindenben egyet, de formáljuk egymást, és a végén megint egy irányba nézünk. A beszélgetést itt vagy itt tudjátok meghallgatni.

bővebben

Juliska néni és a „rések istene”

2020. július 22. | , , | 5 Hozzászólások

Vitákban gyakran nekünk szegezik, hogy az Isten, akiben hiszünk, valójában a „rések istene”, vagyis pusztán egy tudatlanságon alapuló magyarázat a tudomány által még nem megmagyarázott jelenségekre. Ezt az a tapasztalat teszi valamelyest hihetővé, hogy az elmúlt évszázadokban a tudomány valóban természetes magyarázatot adott számos korábban természetfelettinek tartott jelenségre. A rések pedig egyre szűkültek, egyre kisebb helyre szorítva a „rések istenét”, vagyis a természetfelettire hivatkozó magyarázatokat, amelyek láthatóan a tudatlanságból fakadtak. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a tudomány rései nemsokára annyira vékonyra záródnak, hogy még egy hajszál sem fér be többé közéjük, de a természetfeletti magyarázatok biztosan nem. Tegyük fel, hogy a tudomány valóban csak bezár réseket, és nem nyit újakat (a helyzet ennek pont a fordítottja), és hagyjuk egy pillanatra figyelmen kívül azt, hogy a keresztény teológia soha nem a „rések istenét” tanította, hanem a Mindenhatót, aki a másodlagos okokon keresztül is cselekszik. Vajon ebben az esetben végleg zárójelbe tehetnénk az istenhit kérdését? Hadd válaszoljak egy hétköznapi példával.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK