Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A Tűzfal podcast hatodik részében Bolyki Lacival a Karácsony öröméről beszélgetünk, valamint Johann Sebastian Bachról, meg arról, hogy hogyan lehet a Karácsony megélése egyfajta oratórium akkor is, ha az élet fáj. Ezt az adventi epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
A társadalmi viták legtöbbször a jogi kodifikációnál válnak igazán feszültté. Az abortusz ügyében például lehet kampányokat folytatni pro és kontra, lehet filmeket készíteni, egyetemi előadásokat tartani a magzati fájdalomról vagy a magzat életképességének időpontjáról, fel lehet állítani életpárti vagy nőjogi központokat, de a vita igazi feszülési pontja az, amikor az egyik vagy a másik álláspont a jog területén jut érvényre. Ugyanez a helyzet a házasság ügyében is. Nagy hatása van egy filmnek, egy művészi performansznak, egy jól koreografált botránynak vagy egy érzelmes történetmesélésnek, de az igazán erőteljes üzenet az, amikor a törvény nyelvén hangzik el: van vagy nincs házasság azonos neműek között.
A Tűzfal podcast ötödik részében C. S. Lewis Az öröm vonzásában című önéletrajzi könyve kapcsán az ateizmusról, a romantikáról, az okkultizmusról, a megtérésről, az önvizsgálatról és az Öröm édesbús vágyakozásáról beszélgettünk. Meg arról, hogy melyikünkre hogyan hatott ez a különös könyv. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Sok más mellett azt hiszem, van egy kimondatlan, mélyen meghúzódó oka is annak, hogy közéleti kérdésekben miért alakul ki hívők között is sokszor éles véleménykülönbség. Arról van szó, hogy eltérően ítéljük meg a társadalomban a „vallásosság” veszélyét. Vannak, akik a „vallásosságot” (értsd: félszívű, felszínes vagy névleges kereszténység) a közéletben rosszabbnak tartják a teljes hitetlenségnél is, szerintük ugyanis a vallásosságban jóval több megtévesztés és ármány van, összességében ártalmasabb a keresztény ügyre nézve, mint a dacos ateizmus vagy az agnosztikus szekularizmus. A nyíltan vállalt hitetlenség legalább őszinte alapállás, nem tettet semmit, ezért érettebb a megtérésre is. Amikor a hitetlen trágár, parázna vagy tisztességtelen, talán csak a világnézetével összhangban cselekszik, de amikor a vallásos teszi ugyanezeket, ott mindig van valami összezavaró széthangzás. A fenti hívők a politikusok közül is inkább a nyíltan hitetlent támogatják, mint a hitét felemásan felvállalót, és a művészek között is többre értékelik azt, aki dacol az Úristennel, mint azt, aki hiába veszi a nevét a szájára. Mert ugye a langyosat meg az Úr köpi ki a szájából.
Még márciusban jelentettek be egy szenzációs felfedezést, csak akkor az ukrán-orosz háború minden mást háttérbe szorított, ezért nem kapott akkora figyelmet, amelyet érdemelt volna. Most viszont ejtsünk szót róla, mert ha bebizonyosodik, hogy valóban arról van szó, ami a hírekben van (az archeológiában egy-egy lelet ellenőrzése és publikálása hosszú éveket vehet igénybe), akkor a régészeti lelet a Biblia datálását illetően korunk egyik legjelentősebb felfedezése, amely az ószövetségi tudományban végleg tarthatatlanná tesz megingathatatlannak hitt bibliakritikai premisszákat és következtetéseket, és visszavisz korábbi időszakok előfeltevéseihez. Erről szól az a november eleji interjú is, amelyben Justin Brierley faggatja Dr. Scott Stripling ásatásvezetőt az ominózus leletről.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK