Van egy új, szövevényes, de kifejezetten érdekes jelenség a világban, amit röviden a következőképpen tudnék összefoglalni. A radikális feministák egykor megalázónak tartották a patriarchális elveket valló kereszténységet, ezért összefogtak a melegmozgalommal és együtt, a kulturális intézmények elfoglalásával a világra szabadították a nemek binaritását és biológiai meghatározottságát tagadó transzmozgalmat. (A történelmi kapocs vitathatatlan, gondoljunk csak Simone de Beauvoir, Michel Foucault, Kate Millett vagy Judith Butler szerepére a queer- és genderelméletek születésében, vagy arra, hogyan vált a nőmozgalom az LMBTQ-ügy előzménytörténetévé és emocionális felhajtóerejévé.) Szóval a feminizmus különböző hullámai egy új kulturális hegemóniát alkottak, amely legyőzte és meghaladta a kereszténység patriarchális világát, és egy szürreális másik világot eredményezett. Ez az első felvonás.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Áldozatkultúra vs. Krisztus áldozata
A Tűzfal podcast negyedik részében az „áldozat” szót igyekszünk megmenteni az elkárhozástól. Megbeszéljük, hogy mi a probléma az áldozatkultúrával, és rámutatunk az alternatívára. Vagyis ez az epizód megint egyszerre szól a kereszténységről és a kultúráról, a kultúrakritikáról és az evangéliumról. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Időkapu az amerikai Délen
A kandalló felett Lee tábornok képe néz rám. A déliek hadseregparancsnoka egy párás erdőből lovagol ki, és ahogy a patak medrében lépdel fehér lován, a felkelő nap hátulról világítja meg a nyirkos völgyet, aranykoszorúba fonva a tábornok méltóságteljes alakját. Lee egyenes gerinccel ül a nyeregben, úgy lép ki a fényre. Ki tudja, mióta poroszkál a hideg fák közt, és vajon mennyien jönnek utána, hogy megvívják a következő nagy csatát. A képen a legendás Stonewall Jackson léptet a tábornok mögött. Jackson baráti tűzben veszítette életét, ez a tragikus esemény talán a polgárháború kimenetelét is megfordította. Ahogy a képet bámulom, a hátamon hideg futkos, a karomon libabőr, és mikor vendéglátómra nézek, akaratlanul kibuggyan belőlem a kérdés:
Kereszténység: vallás vagy civilizáció?
A Tűzfal podcast második részében Bolyki Lászlóval a kereszténység szó kétféle használatát szálazzuk szét: kereszténység mint vallás, hitgyakorlás, és kereszténység mint civilizáció, világnézet. Elmondjuk, hogy miért tartjuk mindkettőt fontosnak, és azt is, hogy miért nem akarunk teokráciát. Az epizódot az előző résszel (Salemi boszorkányok) együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Meghajtott térd
A Crown filmsorozat egyik jelenete megtestesíti számomra, hogy mi volt II. Erzsébet királynő. A jelenet a koronázási szertartás, amelynek egy pontján Fülöp herceg térdet hajt a királynő előtt. Ezt a filmben megelőzi kettejük közt egy nehéz beszélgetés: Fülöp az ellenérzését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy férfiként engedelmességet fogadjon a feleségének. Ezt a házasságukban Erzsébet sem tartja helyesnek, de Fülöptől mégis azt kéri, hogy tegye meg a gesztust. „Nem előttem, hanem a korona előtt fogsz letérdelni.” És amikor Fülöp másnap valóban térdet hajt a korona előtt, nem Lilibet, hanem Isten előtt hajol meg. Bizonyos szempontból ez a gesztus a monarchia lényege. Ez volt II. Erzsébet lényege. A világegyetem akkor is királyság, ha a földön demokrácia van. A királynő a maga anakronizmusával olyan volt, mint egy újra és újra meghajtott térd. Egy egészen máshogy meghajtott térd.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK