Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A Tűzfal podcast ötvenharmadik epizódjában Pintér Béla bennünket is megrendítő ügyének hátteréről, egyházi kezeléséről, és mindezek tanulságairól beszélgetünk. Sok torz információ és értelmezés kering a neten, ezeket igyekszünk tisztába tenni. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Az elmúlt napokban sok kérdés hangzott el a Pintér Béla körüli ügy kezelésével kapcsolatban. Kérlek, olvassátok el ezeket a mondatokat és a hozzájuk fűzött megjegyzéseimet: „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú szavára. Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.” (1Tim 5,19-25) Hét gondolatot szeretnék ebből kiemelni.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell-e szólalnom egy rendkívül fájdalmas és kiábrándító ügyben. Egyrészt a lehetséges következmények miatt, másrészt mert olyan emberről van szó, akivel bár soha nem szolgáltam együtt, a szolgálata az életem egy fontos válaszútjánál elementáris erővel hatott rám (a mai napig élesen emlékszem, hol láttam egy kivetítőn őt Jézusról énekelni és milyen érzéseket keltett bennem az éneke). Vajon van-e illetékességem abban az ügyben, amelyről most írni fogok? Van-e bárkinek illetékessége a mai dicsőítő celebritáskultúrában, hogy lépjen? Ha van, miért nem lépett? Mi van, ha már minden lépcsőfokot megjárt a szembesítés, és még sincsenek következmények? Kinek kell ilyenkor cselekedni? Pintér Béláról van szó.
Pár hónapja írtam egy cikket az amerikai kultúra mélyén zajló változásokról, amelyek egyik legizgalmasabb jele, hogy a Z-generáció elkezdett Bibliát vásárolni és visszaáramolni az egyházba. Korábban azt tapasztaltuk, hogy az X és Y-generációk tömegesen hagyják el az egyházat, most viszont egy olyan nemzedék nőtt fel, amely határozottan érdeklődik a kereszténység iránt és nagy tömegekben lép be az egyházba. Az amerikai trend azonban egyáltalán nem csak Amerikában érvényesül. Evezzünk át az Atlanti-óceán innenső partjára, és nézzük meg most azt a változást, amely a brit fiatalok körében zajlik, mert ez legalább annyira izgalmas, mint az amerikai jelenség.
Timóteus jelentőségét a korai egyházban talán semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy Pál apostol öt (!) levelét is vele közösen írta (2Kor, Fil, Kol, 1-2Thessz). Az apostol nemcsak tanítványaként és lelki gyermekeként tekintett rá, hanem szoros munkatársaként is. Pál utolsó levele is Timóteusnak szól. Arra kéri benne a félénk evangélistát, hogy vigyázzon az evangélium drága kincsére, legyen barátságos mindenkihez, de ne ijedjen meg az ellenfelektől, és ha kell, Krisztus jó katonájaként vállalja az igazságért a szenvedést is. Úgy tűnik, az apostol parancsa végigkísérte Timóteus szolgálatát egészen a halála napjáig. Különös mártírhaláláról egyetlen forrásból tudunk, az is több változatban maradt fenn, de amit valószínűsíthetünk a halál körülményeiről, az a mi kulturális klímánkban különösen megdöbbentő és felkavaró. Szikszai György így foglalja össze a fennmaradt emlékeket:
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK